Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1843-1879
1874
2 Győr szab. kir. városi gyülekezet részéről: Peregi Mihály felügyelő, Kis Sándor. Kőszeg szab. kir. városi gyülekezet részéről: Schneller Vilmos lk., Szovják Hugo felügyelő. Ruszt szab. kir. városi gyülekezet részéről: Conrád Lajos felügyelő, Sachs Benő s. lk. A soproni főtanoda részéről: Petrik J. Jakab igazgató, Király J. Pál képezdei igazgató, Domanovszky Endre tnr., és számos hívek közelből és távolból. Mely alkalommal: 1. Buzgó éuek s ima után superintendens ur az egybegyült képviselőket s egyéb buzgó híveket meleg szavakkal üdvözölvén s a szőnyegre kerülendő tárgyak fontosságát előlegesen is jelezvén, — a gyűlést megnyitotta. 2. Olvastatott a múlt évi kerületi gyűlés 3-ik pontja alatt az egyházkerületi felügyelői hivatal betöltése czéljából beérkezett szavazatok felbontására superintendens ur elnöklete mellett kinevezett választmány jegyzőkönyve. — E szerint 161 szavazati joggal biró gyülekezettől a kerületi felügyelői hivatalra 160 jogérvényes szavazat érkezett be. Esett pedig e 160 szavazat közöl, b. Prónay Dezső urra 90, Takács Lajos urra 59, 11 gyülekezet szavazata többek közt oszolván meg. Ennek folytán b. Prónay Dezső ur, elnök superintendens ur által a dunántúli ág. hitv. evang. egyázkerület általános szótöbbséggel elválasztott felügyelőjévé ünnepélyesen kinyilváníttatott és Trsztyénszky Gyula esperes s Peregi Mihály felügyelő urak vezetése mellett Tatay Sámuel, Schmid Mihály, Eősze István, Fleischhacker Károly, Mészáros István, Hering János esperes és lelkész, — úgy Káldy Gyula, Nádasy Kálmán, Rupprecht Lajos, Ihász Lajos, Fürdés Yilmos és Hauer Mór választmányi tagok által a gyűlésben való megjelenésre felkéretett. A választmány kíséretében az egybegyűltek zajos örömnyilvánitása közt megjelent kerületi felügyelő urat elnöklő superintendens ur lelkes beszéddel fogadta és a hivatalos eskü letételére ünnepélyesen felhívta. Ki is a letett eskü után egyházunk szellemét élénken visszatükröző és a kormányzásban követendő vezérelveit kitüntető jeles beszédével, — miután még Kis Sándor kerületi világi főjegyző által is rövid szavakban üdvözöltetett, felügyelői székét elfoglalta. Mely a közönség osztatlan figyelmével és elragadtatásával kisért beszédeket a gyűlés egyhangú véleménye jegyzőkönyvileg is megerősittetni és a nagyobb közönség tudomására juttatni határozta. Superintendens ur a kerületi felügyelőt a következő üdvözlő beszéddel fogadta: „Méltóságos báró ur! A dunántúli evang. egyházkerületnek alkotmányos szervezeténél fogva együtt levő közönsége fogadja és üdvözli körében, általam méltóságodat, mint egyházi rendszerének értelmében törvényesen megválasztott világi felügyelőjét. Ugyanis, miután Berzsenyi Miklós, szeretve tisztelt felügyelőnk, múlt évi közgyűlésünkben, hajlott kora miatt felügyelői hivataláról határozottan lemondott : ugyanazon közgyűlés, egyházi rendszerünk értelmében, a felügyelői hivatal betöltése iránta szükséges intézkedést nyomban meg is tette; melynek folytán a 160 gyülekezet részéről beérkezett érvényes szavazat közül 90 méltóságodra esett és igy általános szavazattöbbséggel kerületünk felügyelőjévé megválasztatván, erről méltóságodat kerületi megbízatásomnál fogva nemcsak értesítettem, hanem egyúttal ezen diszes hivatal elfogadása iránti nyilatkozatra fel is hívtam. S miután méltóságodnak nyilatkozata az általános bizalomnak megfelelő és igenlő volt, melyet csak imént is az egyházkerületi gyűlés közörömének nyilvánításával fogadva, méltóságodat a körünkbe való megjelenésre egy diszes küldöttség által meghívta; tehát elérkezett im az örvendetes pillanat, hogy méltóságodat hivatalos esküjének letételére és felügyelői hivatalának elfoglalására egyházkerületi gyűlésünk színe előtt ünnepélyesen felhívjam. — De mielőtt ez megtörténnék, engedje meg méltóságod, hogy egyházkerületem közös örömének és reményének, melylyel megválasztása felett és jövendő működése iránt eltelve van, ezen ünnepélyes pillanatban rövid szavakkal kifejezést adjak. Egy századnál több ideje már annak, hogy egyházkerületünkben is a superintendensek mellé világi felügyelők rendeltettek. — Bölcs és a protestáns egyház szellemével teljesen összhangzó intézkedése volt ez az ősatyáknak. Megértették ugyanis egyházunk gyászos történetének azon komoly intését, hogy inig a lelkészeknek hivatásuk a szószéken hiveik közt Isten országát épiteni; addig a világi
