Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1843-1879

1864

- 12 -nyomor ellen képeznek s azon hasznot, mely ezek által az országra és egyesekre is háramland, a népet ezen intézvények jótékonyságáról megyőzzék és a takarék magtároknak községenkint vagy egyházkinti felállitá'-át elősegítsék.

Köröztetni rendeltetik s az ügynek előmozditása az illető lelkész uraknak ezen gyűlés által is hathatósan ajánltatik.

35. Az 1863. kér. gyűlés 70. pontjára az egyetemes gyűlésre küldendő képviselők napidijazását illetőleg.

Miután az egyházkerületi gyűlés az egyházegyetemes gyűlésre küldendő képviselők napidijazásának méltányossága felől meg van győződve, a képviselők közül 4 lelkész és 2 főtanodai tanár számára a napidijakat elrendeli és 3 o. ért. ítba. megállapítja. Egyúttal f. é. Aug. 24. tartandó egyetemes gyűlésre képviselőkül kineveztetnek: Szedenics György. Kirchknopf Mátyás, Schleining Károly, Trsztyensky Gyula, Andorka János és Blajsza János esperes ; Radó Ignácz, Takács Lajos, Kis Sándor, Perlaky Dániel, Perlaky Gábor felügyelő és Berzsenyi Miklós, Szenicey Ferencz, Zmeskál Sándor, Ráth Károly, Nagy Pál és Vésey Sándor urak.

36. A jelen gyűlés 22. jk. pontja alatt a győri esperességből felebbezett bezi ügyben a kerületi törvényszék ítéletét beadván.

Kihirdetés és végre hajtás végett az illető egyházmegyei elnökséghez elküldetik, a végrehajtásról jelentése beváratván.

37. A múlt évi kér. gyűlés 45. pontjára, melyben többek közt a tolnai esperesség 180 mérő búza tápintézeti hátralékának félév alatti törlesztésére és 40 mérő búza évi illeték fizetésére, különben törvényszéki eljárás terhe alatt, köteleztetik, — úgy általában a kerület pénzügyeire vonatkozólag Schleining Károly esperes és Ritter István képviselői a tolnai egyházmegyének Kölesden tartott ez évi gyűlése nevében emlékiratott nyujtának be, melyben az egyházmegye a mondott végzésnek elvből és a tolnai gymnásium és tápintézete körüli közelebbi érdekei megvédése tekintetéből egyszer mindenkorra ellent mond, még pedig azon esetre is, ha ellenkezése folytán a soproni tápintézet léte jönne kérdés alá; egyszersmind kétségbe vonván a kerület adókivetési gyakorlatának jogosságát és helyességét, úgy a befolyt adónak haszonra forditása körüli igazságosságát és méltányosságát, panaszolván saját túl terhel te tése és hivatalnokainak fizetéstelensége ellenében az egyházkerületi hivatalnokok fizetéseit, hibáztattván saját egyházmegyéjük belső hivatalnokainak s 1857. gyűlésének a tanodái adó elfogadása körüli botlását és veszélyeskint megtámadván a kerületnek általa úgy nevezett financiális centralisatióját s a t. az általa eddig fizetett főtanodai adót, úgy a soproni tápintézethez fizetett évenkinti 40 ft. járulékot, jövőre nézve csak azon feltétel mellett ajánlja meg, hogy mindaddig, mig a sz. lőrinczi tanoda teljesen szervezve s egyhámegyei hivatalnokai díjazásáról és szükségei födözéséről a kerületiekkel arányban gondoskodva nem lesz, az egyházmegye bármi néven nevezendő akár kerületi akár egyetemes czélokra leendő kivetésektől megkímélve legyen.

Azon jó indulata nyilatkozatok és tetemes segélyezések után, melyekkel a a kerület a sz. lőrinczi tanodának ügyét az emlékiratban is elismert saját fenálló nagy szükségének és az uj kivetések nehézségének dacára, mind a mellett, hogy azon tanoda a kerületnek csak nem teljes mellőzésével s csak is az egyházmegye saját szüksége tekintetéből szerveztetek, tehetségéhez képest elősegíteni kívánta, a kerületi gyűlés nem csak megütközéssel, de méltó nehezteléssel is vette azon emlékiratot, melyben a tolnai egyházmegye nem csak a törvény igényelte függést és egyházunk fenmaradásának alapját a testületi egységet megtagadta, hanem egyszersmind ellenmondás telj es okoskodásaival egyházi kormányzatunk eddigi jószándéku irányát és alapelveit is megtámadván és gyanúsítván vészes példájával a bomlásnak és viszszavonásnak magvait is hintegette. Mind a melleit el nem hárítható kötelességének ismervén egyházunk azon palládiumán, mely az események hatalma általi elragadtatásnál fogva, a mint az emlékiratban is emlitve van a tolnai egyházmegyének hozzájárulásával is szerveztetek, sőt most is sajátja, öröme blizkeségének lenni mondatik, annak ellenére is fentartani, nem nyilván időközben más forrásai, a tolnai egyházmegyét, a közteher viselés elve szerint rája eső illetőségétől most még fel nem mentheti. — Mihez képest azt előbbi határozatok alapján tartozásainak befizetésére tovább is kötelezvén, erre azt, beadott memoranduma ellenében a siker előmozditása tekintetéből , gyülekezetenkint egy külön felvilágositó nyilatkozmánynyal felszólittatni rendeli. Ellenkező esetben a törvényes eljárás eszközlésével a szomszédos zalai esperességet bízván meg jelentésének bevárása mellett, — mely esperességhez