Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1843-1879
1864
— 7 — X Ennek kapcsában felolvastatott főtiszt. Superintendens urnák f. é. Máj. 22. 221|423. sz. a. kelt válaszirata, mely szerint a fenebbi intézmény érdemében hivatalosan csak akkor nyilatkozhatik, ha elébb az ügyet az egyházkerületi gyűléssel közlendette. Főtiszt. Superintendens urnák válaszirata helyeseltetik. Miután az egyházkerületi gyűlés is felemlített adatok után meggyőződött a felől, hogy a tilos házassági viszonyban élő szabadságos katonák az erkölcsiség sérelmére feltűnő közbotrányt okoznak; azok megliázasodhatását azonban korántsem azon különben is csekély dijak nehezitik, a melyek egyházaink által a kereszt, halotti és házasági levelek kiállítása s az esketésért és az egyházfi illetéke fejében vétetni szoktak;, hanem mint a k. intézvény szerint a törvényhatóságok is bejelentették, nehezitik azt, a kérvényekhez kivánt sok részben felesleges bizonyítványokra szükségelt bélyeg, kiállítási dij és a folyamodványok szerkesztéséért az illetőktől követelt fizetések, melyek az egyháziaink által venni szokott csekély dijakat sokszorosan felülmúlják; ez okból azoknak mérséklése sokkal inkább megkönyitené az érdekelt házasságokat, mint az egyháziak csekély dijának leszállítása, melyet annál fogva sem tart a kerület kivihetőnek, minthogy azok mindenütt hiványilag biztositvák; ezen dijaknak egyenlő mértékbeni megállapítása pedig az egész országban, azon tekintetből nem volna igazságos, mert annak mennyisége a vidékbeli és helyi körülményekhez képest változni szokott. ( Ily értelemben a kerül, gyűlés a nm. m. kir. Helytartótanácshoz egy alázatos felíratott intézni határozott. A ^ 19. Olvastatott a nm. m. kir. Heltartótanácsnak 1863. Nov. 20. 85,766. sz. a. intézvénye, melyszerint az 1850. évi Febr. 9. s Augustus 2. kelt bélyeg s illeték törvények némely szabályainak módosítását tartalmazó 1862. Dec. 13. kelt és Magyarországra is legkegyelmesebben kiterjesztett birodalmi törvény 15. ez. ellen több egyházmegyei hatóság részéről tett felszólalások következtében a cs. kir. pénzügyi ministeriummal értekezés folytattatván, hogy az érintett birodalmi törvény foganatositása körül az illető lelkészeknek lehető könnyítés szereztessék, f. é. Oct. 26. 15,528. sz. a. kelt kegyel, udvari rendelet folytán felhivandónak találta főtiszt. Superintendens urat, miszerint a lelkészeket oda utasítsa, hogy a halottakról szóló anyakönyvi hiteles kimutatásokat minden évnegyed lefolyásával az illető megyei vagy városi hatóságoknak a legpontosabban terjesszék be. Magától értetvén, hogy ez által az 1827. évi 23. t. czikkben és m. évi Márc. 15. 10,324. sz. a. kelt rendelvényben a halottakról szóló anyakönyvi másolatoknak minden év végével a törvér^hatóságoknak leendő egyszerrei beadásának szüksége, nehogy ez által az illető lelkészekre kétszeres teher háruljon, jövendőre megszűnik. Mely rendelet zárpontját főtiszt. Superintendens ur azon okból nem köröztette, nehogy a lelkészek az 1827. évi 23. t. czikkhezi alkalmazkodásukban megzavartassanak, minthogy e törvény a maga idején azért hozatott, hogy tűzvész által ne talán elemésztetett anyakönyvek az ily módon fentartható anyakönyvi beadványok által pótoltathassanak. Sajnosán értesülvén az egyházkerületi gyűlés tavali ez ügyben felterjesztett folyamodványának sikeretlenségéről, főtiszt. Superintendens urnák eljárását helyesli; minthogy pedig az anyakönyvek biztosítását több tekintetek, különösen családi fontos érdekek is kívánnák, a lelkészeket oda utasitja, hogy azokat az 1827 évi. 23. törvényezikk értelmében minden év végével az illető törvényhatóságoknak szolgáltassák be ; a nm. m. kir. Helytartótanácsot pedig egy alázatos feliratban megkérendőnek határozta, miszerint a megyei és városi hatóságokat az anyakönyvek elfogadására s a megyei levéltárba letételére, végre a pénzügyi hatóságokat oda utasítani méltóztassék, hogy a lelkészeknek azon mulasztási pénzbírságok, melyek azokon a halottas anyakönyvek be nem szolgáltatásáért megvétettek, visszatérittessenek. 20. Olvastatott a nm. m. kir. Helytartótanácsnak 1863. évi Dec. 10. 49,204. sz. a. kelt intézvénye, melyszerint az 1863. Ján. 1. hatásba lépett 1862. Dec. 13. kelt bélyeg és illeték törvény 40. díjszabási tétel a betűje szerint az egyházi és világi hivatalok és az ott kijelölt egyébb szolgálati államások átruházásáért az államás összes évi jövedelmének megfelelő öszszeg után azon törvényben megállapított III. fokozat szerint lévén az illeték fizetendő, az egyházi javadalmak adományozása s a választás megerősítése fejében eddig fizetett dijak iránti törvények és rendeletek hatálya megszűnvén; fenebbi meghatározott illeték alá esik az egyházi javak adományozása, valamint az egyházi közönségek elöljáróinak választási megerősítése is, a mennyiben az előjárók hivatala után külön jövedelmek kiszabvák. Továbbá ugyan azon illeték fizetendő az egyházi egyébb szolgálati államások betöltéséért a protest, lelkészek választásáért, a tanítók, orgonisták és egyházfiak alkalmazásáért, valamint a községi szolgálatok adományozásáért: Mire nézve szükséges, hogy azon testületek vagy hatóságok, melyeknek köréhez
