Dunántúli Evangélikus Egyházkerület jegyzőkönyvei 1843-1879

1860

A küldöttség megbízatásában eljárván, s felügyelő ur megérkezvén, a gyűlés által lelkesedéssel fogadtatott, superintendens ur által valódi föpásztori, Szemerey Sándor ur által pedig, egyházunk történetét híven vázoló beszéddel idvezeltetett, s miután az idvezlésekre, valódi protestáns szellemben válaszolt ; felhivatott az egyházkerület által megállapított hitletételre. Minek következtében a következő hitet tette le , u. m.

„Én Radó Lajos, mint a dunántúli á. v. ev. egyházkerületnek, az egyházi alkotmány szerént törvényesen választott felügyelője : esküszöm az egy élő istenre, teljes szentháromságra , ki atya, íiú és szentlélek, hogy én a tisztelt egyházkerület által az 1847—ik évi 57—ik jegyző szám alatt megállapított utasítást, mint kötelezőt megtartani fogom; evangelika egyházaink, iskoláink, s tudományos intézeteink virágzását előmozdítani, a tanuló ifjúságnak tiszta erkölcsös, és az evangeliomi igazságban neveltetését eszközölni teljes erővel igyekezem ; a kerületi ügyek kormányzásában , a kerület superintendensével — a hivatkozott utasítás értelmében — egyetértöleg járok el ; az egyház lelkészeit és a híveket egy és elválaszthatatlan testületnek tartom ; magamat mindenkor és mindenekben az evangélikusokat illető hazai törvényekhez, az egyházi kánonokhoz, s a kerület által megállapított, és ezután megállapítandó rendeletekhez alkalmazom ; a protestáns egyházaknak a bécsi és linczi békekötések, s ezeknek nyomán több honi törvények, nevezetesen az 1791. évi 26. t. ez. által biztosított igazaihoz, s önkormányzatához lelkem egész erejével, mindenkor ragaszkodni fogok ; az egyház érdekét és önállóságát semmi idegen tekintetekért fel nem áldó— zandom, s az egyházi ügyekben törvényül csak az egyház által közösen és szabadakaralilag hozott s törvényszerüleg megerősített határozmányokal ismerendem el.

Isten engem ugysegélyen.“ —

Mely hit letétel után nevezeti felügyelő ur, az elnöki széket elfoglalván , s a gyűlésnek a fölötti öröme is, hogy fötisztelendő Nagy Mihály dunántúli h. liitv. egyházkerület superinlendensét, úgy szinte fötisztelendő Székács József bányai ág. v. egyházkerület superintendensét kebelében s ügyeiben részt véve szemlélheti, nyilváníttatván.

Mindezeknek jegyzőkönyvbe igtatása elrendeltetett.

9. Felemliltetvén ez alkalommal, miképen néhai Vidos József urnák, mint ezen egyházkerület volt felügyelőjének korán lett elhunytát az egyházkerület méltán fájlalja.

Néhai Vidos József, ezen egyházkerületnek volt felügyelője, tevékeny és küzdelmes életpáláján kiérdemelte nemcsak a protestáns egyháznak, hanem a magyar hazának is tiszteletét, szeretetét. Ezen egyházkerület irányábani tiszteletének és szeretőiének e helyen nyilvánítását kogyteljesen e szavakba foglalja: „áldás hamvaira.“

10. Superintendens ur szóval jelentvén, hogy esperes uraknak hozzá küldött jelentéseik szerént, az egyházkerületben lévő azon egyházak, melyek egy ideig az 1859—ik évi Sept. 1-söi pátenst elfogadták volt, mind visszatértek az autonom egyházhoz.

2