A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem alapítványi szabályrendelete. Budapest 1943.

A Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Alapítványi Szabályrendelete Megállapította ós 1943. évi január hó 1-i hatállyal életbeléptette a Magyarországi Evangélikus Egyházegyetem Budapesten, 1942. évi november hó 20-án tartott közgyűlése 8. jegyzőkönyvi pontban foglalt határozatával. I. Äz egyházi alapítvány fogalma. 1. §. Az egyházi alapítvány az az alapítvány, amely az evangélikus egyház vagy annak intézményei, továbbá az evangélikus tanulóifjúság' (ösztöndíj), az egyház tisztviselői és alkalmazottai, azok özvegyei vagy árvái, az egyház vallásos, erkölcsi, közművelődési, közjótékonysági céljait és intézményeit, vagy más érdekeit szolgálja, vagy amelynek kezelését az alapító az evangélikus egyházra, vagy annak valamely szervére bízta ós ha ez a megbízás az illető egyház, illetve annak! szerve elfogadta, — s amelyet az illetékes alapítványi hatóság (12. §.) egyházi alapítványként elfogad és az illetékes alapítványi bizottság (15. §.) jogerősen jóváhagy. (Az alapítvány általános megállapítását lásd I. sz. függelék.) IL Rendelkezési és felügyeleti jog. 2. íj. Az evangélikus egyházat az alapítványai feletti autonom rendelkezés és közvetlen felügyelet a törvénynél fogva illeti meg, (1790/1. évi XXVI. t.-c. 10. pontja) mely jogát nemcsak a százados gyakorlat, hanem Őfelsége a koronás király által az 1893. évi március 23-án szentesített zsinati törvény is biztosítja. (E. A. 227., 228. §.) 3. §. őfelsége a királynak, illetve a magyar államnak a m. kir. felelős minisztérium útján gyakorolt legfőbb felügyeleti jogát a jelen szabályrendelet nem érinti. 4. §. Azon intézkedéseket, amelyeket az egyházi hatóságok az állami legfőbb' felügyeleti jog gyakorolhat ása céljából teljesítenek, a jelen szabályrendelet határozza meg.