A „Glosius Sámuel és Dániel és Glosius-Artner Karolina egyesített alapítvány” alapító-levele. Budapest 1941.

Alapító levél. Az 1838-ban elhunyt Glosius Dániel, aki a Pesti Evangélikus Egyház első felügyelőjének fia volt, végrendeletében vagyonának 6/20 részét a pesti magyar-német evangélikus egyház helyi konventjének felügyelete alatt létesítendő „Glosius Sámuel és Dániel alapítvány"-ra hagyta azzal a rendeltetéssel, hogy annak jövedelmeiből olyan szegénysorsú evangélikus tanulók, főleg teológusok támogattassanak két-két éven át évi 105 o. é. forintnyi ösztöndíjjal, akik külföldi főiskolákon folytatják tanulmányaikat, ott filozófiát is tanulnak és a magyar nyelvet birják. Vagyonának V40 részét ugyancsak a pesti evangélikus egyházra hagyta egy segédlelkész segélyezésére azzal a feltétellel, hogy évenként két prédikációt tartson, az egyik az uraknak a cselédekkel szembeni, a másikat az embereknek az állatokkal szembeni kötelességeiről. Az örökhagyó vagyona azonban a végrendelet rendelkezése értelmében feleségének, Glosius-Artner Karolinának birtokában maradt egészen ennek haláláig. Ez a nemes és fenkölt gondolkozású nő elhalt férje vagyonát 1852-ben bekövetkezett haláláig tetemesen gyarapította és arról, valamint saját vagyonáról 1850-ben kelt végrendeletében rendelkezett. Rendelkezése az volt, hogy a végrendeletében felsorolt hagyományok kiadása után minden fennmaradó vagyon örökségképpen a pesti evangélikus egyházra száll, az „Glosius-Artner Karolina Alapítvány" néven kezeltessék. Jövedelmei munkaképtelen lelkészek és tanárok, ezek özvegyeinek támogatására, két tanárjelölt és tanulók ösztöndíjára fordíttassék és a fennmaradó jövedelem tőkésíttessék mindaddig, amíg annak kamatai elégségesek lesznek ahhoz, hogy abból a pesti gimnáziumban három, a soproniban és a pozsonyiban két-két tanszék fenntartható lesz. A Glosius Sámeul és Dániel alapítvány vagyona az alapítvány megszerzésétől kezdve teljesen egybeolvadt a pesti evangélikus egyház vagyonával, az nem kezeltetett külön vagyonként, hanem csupán, mint az egyháznak az alapítvánnyal szemben fennálló tartozása folyószámlán tartatott nyilván, amely után az egyház az alapítvány részére kamatot tartozott téríteni.