Horváth Zoltán: A nagygeresdi egyezség (Miskolc, 1940)

A nagygeresdi egyezség, mint absztrakt fogalom. Az egyezség és az unió viszonya

1. A nagygeresdi egyezség, mint absztrakt fogalom. Áz egyezség és unió viszonya. A nagygeresdi egyezség, melyet a XIX. század első harmadában az ev. és a ref. egyház két egyházkerülete kötött, mint partikuláris érvényű megállapodás, egymagában csak epizódjelensége lenne a két egyház jogviszonyának, ha nem előznék meg századok hasonló törekvései s ha nem követnék napjainkban is annak a szellemében történő megegyezések. Az azóta eltelt század óta a nagygeresdi egyezség fogalma elvonatkozást nyert egy konkrét egyezségtől, s mint fogalom magábaöleli mindazoknak a problémáknak az összeségét, melyek a két egyház között a szorosabban véve egyházi természetű, mindkét egyházat közösen érdeklő ügyekben egyezségi megoldást nyertek, vagy kívánnak. Erről tanúságot tesz az egyházi törvényhozó is

1), midőn az 1900-ban létrejött egyezségről, mint nagygeresdi egyezségről beszél, holott a szóbanforgó egyezség a nagygeresditől nyilvánvalóan különböző, sőt az egyezségkötő személyek is mások, mert míg ott két kerület, itt a „megújításnál" a két egyház egyeteme kötötte azt. így ez a konkrét vonatkozásban felmerült fogalom absztrakt fogalommá vált azáltal, hogy a benne kifejezésre jutó elvek a két egyház jogviszonyának szabályozásánál általában zsinórmértékül fogadtatnak el. Minthogy a későbbiek során igyekszünk a protestantizmusnak azokra a főbb szellemtörténti mozzanataira — főleg pedig az uniós-törekvések történetére — rámutatni, amelyek hozzájárultak a két egyház egymáshoz való jogviszonyának alakulásához, szükséges megvizsgálnunk, hogy viszonylik a nagygeresdi egyezség-fogalom alá tartozó jogterület az unió1) Lásd a vonatkozó ref. konventi jegyzökönyveket.