Horváth Zoltán: A nagygeresdi egyezség (Miskolc, 1940)

Függelék. - Az 1833-iki nagygeresdi egyezség

prédikáció tartás végett a hely színére ki viendi, tehát az ő isteni tiszteletének a helybeli templomban bizonyos és pontosan meghatározott órán leendő végbevitelére, annak mindannyiszor teljes szabadság engedtessék; úgy mindazonáltal, hogy a másik confession lévők templomát, oratoriumát, iskoláját a most előadott módon a mar guk lelki céljaikra használó atyafiak ezen puszta használás tekintetéből semmi tulajdonosi just magoknak ezáltal fenn né tartsanak. És a mind a két konfessión lévő atyafiaknak a lelkiekben való kölcsönös megegyezésük, ámbátor egyrészről kívánatos dolog, mind a nagyobb idejüekre, mind a növendék gyermekekre nézve nagy jótéteményeket hoz magával, de másrészről ugyanezen egyházi összeköttetésből ottan-ottan sok rendbeli nehézségek, Ízetlenségek, kedvetlen összeütközések származtak, melyet azután az emberi indulatok gyarlóságai miatt versengéseket okozván a két részen lévő atyafiak között támadott kölcsönös idegenkedésnek és meghasonlásnak kútfejévé lettek és lesznek. Hogy azért »az ilyen egyenetlenségek elháríttassanak és a szent békesség mind jobban megfundáltassék, melyet lerajzol sz. Dávid a 133-ik zsoltárban ilyen szókkal: Imé! mely igen jó és gyönyörűséges dolog, az atyafiaknak egyezségbein való lakások; tehát ezen célból a jövendő időkre megtartandó zsinórmértékül a következendő rendszabások tétetnek. A) A másik confession levő hívek hittudományának, szertartásainak mi módon való követésére s azoknak becsületben tartására, és egymásnak kölcsönös meg kim élésére nézve. B) Prédikátorok, praeoransok és iskolatanítók hivatalbeli kölcsönös szolgálattételének minéműségére, kiterjedésére és módjára nézve. C) A fizetés és szolgálatbeli tartozásokra nézve. A) A másik confession levő hívek hittudományának és rítusainak mi módon való követésére, azoknak becsületben való tartására s egymásnak kölcsönös megkímélésére nézve: I. Mind a két felekezet, akár a hittudományban, akár a rituálékban, vagy templomi szertartásokban kövesse azt a kevésből álló különbséget, amint azt az ő atyáinak tanításából és példájából átvette; de valamint mindenütt másutt, úgy különösen az oly helyeken, ahol az isteni tisztelet közös gyakorlása tartatik, szoros kötelességük a prédikátoroknak és praeoransoknak, hogy az ő vegyes hallgatóik előtt tartandó prédikációikban catlietisálásaikban a maguk felekezetökbeli hitágazatjoknak magyarázatakor, a másik felekezet hitágazatainak fejtegetésébe soha ne ereszkedjenek s minden sértegetéseket figyelmesen eltávoztassanak, hogy »a botránkozás és megkeseredés elmellékeztetvén, a közös templomnak szent dolgaiban való gyönyör-