Horváth Zoltán: A nagygeresdi egyezség (Miskolc, 1940)
Unió vagy egyezség?
ügyekben való együttes közreműködést a két egyház között és e célból egy közös önálló szerv létesítését. A második javaslatra a bizottság azt határozta, hogy „mindkét egyház törvényhozása által kimondandó lenne, hogy a két egyház bárminemű egyházi viszonyaiban jogokat és kötelességeket tekintetbevéve kölcsönösen a két egyház hívei között nem ismernek különbséget és ahol gyönge egyházak vannak, vagy vegyes szórványok, ott a geresdi és kéri sz^rződések mintájára a valódi evangélium szellemében iparkodjanak közös egyházzá alakulni vagy jogosítva legyen az egyházi funkciókat szükség esetén bármelyik prot. lelkész végezni". 4 0) A szervezeti és kormányzati unió gondolatának elvetése a bizottságot kiküldő zsinat többségének véleményét képviselte, annak ellenére, hogy a zsinat leglelkesebbjei a századvégi nagy egyházpolitikai harcoknak a diadalmas befejezését remélték általa. Noha az unió már a legcsekélyebb mértékben sem irányult volna a tótság ellen, azok mégis hevesen tiltakoztak mindennemű ilyen törekvés ellen. Ez a körülmény, de az őszintébben átérzett vallásosság is megakadályozta, hogy az unió kellő talajra találjon. A bizottság tehát a zsinat hangulatának megfelelőleg minden bizonnyal a legmesszebb ment a két egyház kapcsolatainak tekintetében, midőn egy közös önálló hatáskörrel intézkedő szervet javasolt, valamint a nagygeresdi egyezségben megnyilvánuló elveknek az általános diadalra jutását akarta érvényesíteni. A többi a bizottság által tárgyalt és közös ügyekül elfogadott javaslatpont is nagy fontossággal bírt a két egyház közös egyházpolitikáját illetőleg, azonban a mi témakörünkön túlesik ezek tárgyalása. Az ev. vegyesbizottság által letárgyalt és elfogadott pontok azután a reformátusokkal megtartott közös ülés elé ker ültek. A közös állandó szerv létesítése nem talált visszhangra. Valószínűleg egy önálló határozati jogkörrel rendelkező bi4 0) Thébusz részletesen közli a javaslatot.
