Horváth Zoltán: A nagygeresdi egyezség (Miskolc, 1940)

A kéri és nagygeresdi egyezség

resdi egyezség ment át, mint a két egyház jogviszonyát szabályozó megállapodás, részletesebb tartalma és pontosabban körvonalazott fogalmai miatt. Tárgyalásuknál igyekszünk kiemelni egyrészt a közös intézkedéseket, másrészt az eltérőeket. Általában már itt előrebocsáthatunk annyit, hogy a kéri egyezség inkább elméleti, elvi síkban mozog, a nagygeresdi egyezség ezzel szemben több gyakorlati mozzanatra tér ki. A nagygeresdi egyezség bizonyos fokig törvénypótló jelentőségű is, amennyiben a két prot. felekezet egymásközti reverzális adása tekintetében intézkedik, addig ugyanis az országos törvények ezt a kérdést nem rendezték világosan. A kéri egyezséget a tiszáninneni ref. és a tiszai ev. egyházkerületek küldöttsége 1830 máj. 6-án Kérben kötötte, hogy a két prot. egyházat közösen érdeklő ügyeket („ ... a prédikátorok fizetését és a tehető szolgálatokat") szabályozzák. Alapul szolgált az 1827-ben Zsolcán tartott deputáció munkálata, valamint a kerületeknek ezekre tett észrevételei. (A zsolcai határozatok nem állanak a rendelkezésünkre, a kéri egyezség azonban híven felöleli azokat.) I. A kéri egyezség egyházjogi ismertetése. A tiszáninneni ref. és a tiszai ev. egyházkerület között kötött kéri egyezség már szövegében enged következtetni, hogy nem első ilynemű kísérletről van szó. Az egyes egyházaknál már régebben fennállottak ilyen szabályozások részint kölcsönös szerződés, részint jogszokások alapján. Ez az egyezség, mely két kerületre kiterjedőleg szabályozta a két egyház közötti jogviszonyt, abból a felismerésből fakadt, hogy azok, akik eklézsiájukkal semmi összeköttetésben nincsenek, mindjobban eltávolodnak, elidegenednek a vallásuktól. Ezért azokat a híveket, kiknek saját egyháza helyben nincs, vagy a távolság miatt el vannak tőle szakadva, az egyezség a testvéregyház lelki gondozásába utalja úgy azonban, hogy annak szolgálatait csak az illetékes lelkipásztor engedélyével szabad foganatosítani. Az ilyen hívek a párbér felét tartoznak a helybeli lelkipásztornak fizetni, másik felét a saját illetékes lelkipásztoruk kapja. Általában kölcsönösségen és viszonosságon épül fel