Egyesség könyve. Kiad. Masznyik Endre. Pozsony 1908.

Utószó

Értsük meg már egyszer mi ág. hitv evangélikusok, hogy ez az irat méltán foglal helyet a mi szimbolikus irataink között, hogy az valóban a mi egyességünk: a

lutheri reformáció szellemének s értelmének leghívebb letéteményese.

Kegyeletes és tiszteletre méltó ok hívta életre, evangéliomi igazságnak hirdetése s a vitázó lelkek egyességének megteremtése a célja.

Nem ez irat támasztotta a vitákat, — ellenkezőleg félszázados vitát fejezett be a mi evangélikus egyházunkban, a midőn kiválásra kényszerítette közülünk azokat, akiknek eleitől fogva „más szellemük“ vala.

Megállt a meg nem másított ág. hitvallás alapján s ennek félszázados emlékünnepén 1580. jún. 25-én emelte fel szavát, hogy ne legyen tovább kétség a lutheri egyház álláspontja iránt, — s ezzel eminens értelemben vett egyházi szükségletnek tett eleget. Bűn ez? Hát más történeti sjogilag szervezkedett egyházak ugyanezt nem cselekedték meg ? S nem kellett-e ezt első sorban annak az egyháznak megcselekednie, melynek eredeti alapját, a meg nem másított ágostai hitvallást, a megmásított s bizony színtelen, ne mondjam elvtelen ágostai hitvallás 1540-től kezdve háttérbe szorította, sőt eredeti címét és elülj áró beszédét bitorolva már már teljesen kiszorította? Hiszen maga Chemnitz mondja, hogy: „plerisque ignota et vix unquam visa fűit prima editio“!

Igen, ennek a lenézett s gyűlölt Egyesség könyvének köszönhetjük, hogy ág. hitv.

■182