Egyesség könyve. Kiad. Masznyik Endre. Pozsony 1908.

Utószó

Beythe István?“ S ha nem látta, hanem csak hallotta, — nos hát elő vele, mondja meg kitől hallotta ? „Igaz ember nem lehetett az, hanem csak afféle csélcsap ember“. S aztán — ugyancsak folyton az írásból érvelve — ráolvassa a képmutatás bűnét. „Merth — úgymond — az ű maga felöl való ítéletit, cselekedeti hamissétya: Bár

töbrül ne, hanem csak szegény Kálmán deák dolgáról (kit kezével ölt meg) gondolkodjék is, szemetöt talál Beythe István az maga háza előtt is, csak győzze söpörni, gerendát talál az maga szömébe is, csak vethesse ki“. De e cselekedeteit — teszi hozzá — „Isten ítéletire hagyjuk, mert tudjuk, ki mondta azt: Enyém a boszuállás és én megfizetek“.

Szemtelen beszéd ez?

Nem; ez az erős, sziklaszilárd hitű s egyháza igazait rendithetlenül s őszintén védő egyházi szolgának szava, aki tudja s nyíltan vallja, hogy „Isten igéjéből vétetett hite, tudománya és vallása miatt üldöztetik és szidalmazta tik“. S ennek igazolása

végett adja ki az Egy esség könyvét, mint az ágostai hitvallás igaz értelmének bővebb kifejtését.

Egyesség könyve! Formula Concordiae! Elég a szót kimondani s szinte megborzadnak tőle. Pedig éppenséggel nincs okunk rá. Nem barát, — ellenfél költötte e műnek veszett hírét s mi felültünk neki; legtöbben a nélkül, hogy azt az Egyesség könyvét láttuk s olvastuk volna.

Hát itt van.