Egyesség könyve. Kiad. Masznyik Endre. Pozsony 1908.

Utószó

tidvösséges tudományt változtatván, botrán- kozást szerzettének“.

Reczés és társai ezt látván tisztük szerént intették Beythe Istvánt a velük való „előbbi egyességre“, ámde ő a tan tisztaságának megóvása érdekében nem tett semmit, hanem csak hagyta, halogatta a dolgot. Sőt „mikor leginkább gondviselése kivántatott, akkor magát béres zolgává tevén, tisztit le tette s közülünk kiment“.

Ekkor mit tehettek egyebet a hithű evangélikus pásztorok, mint hogy az anya- szentegyház gondját magukra véve, 1597. elején, nem minden célzat nélkül éppen Hegyfaluban, ahol őt superintendensükké választották, gyűlést tartottak és „mind Isten, s mind az ű anyazen tégy haza előtt tudomant“ tettek s mert Beythe István őket olyan ügyükben, mely sokaknak üdvüssé- gére való volt, elhagyta, ők sem akarták őt tovább superintendensüknek tartani, hanem hivataláról letették és ezt „levelükben neki mégis jelentették“.

Beythe István erre éktelen haragra gerjedt — s kiket addig „szerelmes atyjafiainak tartott“, — azokat most egyik hozzájuk intézett (valószinüleg hivataláról lemondó) levelében „fejenként lopóknak, paráznáknak, emberöldöklőknek, hüttül zakattaknak és mindenféle förtelmes bűnökben heverőknek“ nevezte.

Ez indította Reczéséket, hogy midőn az Egyesség könyvét, mint hitvallásukat magyar nyelven kiadták, előszavukban elmondják a szakadásnak történetét s