Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

I. Könyv - Első rész

68 tánsok házassági pereiben a rendeletben is fenntartott prot. házassági jog szabályait alkalmazták volna. Erdélyben az önálló protestáns házassági jog és bíráskodás uralma állandóan fennmaradt. Meghagyta azt az 1691-iki Diploma Leopoldinum is. Civiljogi érvénye volt 1731. után is, egészen a legújabb időkig. Az evangélikusoknál az 1731-ig tényleg is gyakorlatban volt házassági bíráskodást és jogalkotást túlnyomó részben az esperességek (fraternitas, contubernium) látták el. Kivételt képeznek a dunántúli superintendentia és némileg a semptei zsinaton részt vett fraternitások. Utóbbiakban ugyanis az egyházkormányzat nagyobb mértékben — s dunántúl már 1608. előtt is — központosított volt. Itt a superintendentialis zsinat hozott házasságjogi kánonokat. Ellenben a felsőmagyarországi öt superintendentiában úgy a zsolnai, mint a szepesváraljai zsinatok a contuberniumok régi hatáskörét, tehát házassági ügyekben való illetékességüket is, meghagyták és ezen a téren sem törvényhozói, sem bíráskodási kizárólagos hatáskört nem vindikáltak maguknak. Az 1707-iki rózsahegyi zsinat e tekintetben már az esperességek hatáskörét lényegesen csorbította. A contuberniumok gyűlései egyes kútfőkben synodusoknak neveztetnek. Innen ered az irodalomban gyakran előforduló ama téves nézet, mintha az evangélikusoknál a házassági törvényhozást és bíráskodást a tulajdonképeni értelemben veendő zsinatok gyakorolták volna. Ezt az álláspontot — már az erdődi zsinat óta — a reformátusok foglalták el. Az ő házassági bírósági szervezetükkel csupán a dunántúli evangélikusoké egyezik. Az evang. esperességeknek autonom házassági jogát és bíráskodását a vármegyei közgyűlés sanctionálta. ítéleteik végrehajtásában segédkezett. Megjegyezzük még, hogy hazánkban a szentszékek — főként a 15-ik sz.-ban kelt törvények alapján — „pro foro ecclesiastico" és „pro foro civili" tartozó ügyekben ítélkeztek. Az utóbbiakat (pl. a tized, végrendeletek érvényessége, papok ingóira s adósságaira stb. vonatkozó pereket) az állam később elvonta hatóságuktól (1608. kr. u.V., 1647: XV.), úgy hogy a 17-ik sz.-ban csak a hamis eskü, a végrendelet alakiságai s a házassági ügyek tartoznak hozzájuk. Az 1608-iki és az 1647-iki törvények a protestánsokat csupán a házassági ügyek tekintetében mentesítették a róm. kath.