Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)
I. Könyv - Első rész
39 több senioratusnak lelkészei, együtt a szabad királyi városok küldötteivel, tanácskozásra ültek össze, a mely gyülekezéseknek nem egyszer az volt a feladatuk, hogy az eretnekség vádjával szemben minél nagyobb sülylyal tiltakozzanak, és bár olykor a 16. századbeli összejövetelek magukat synodusoknak is nevezik: mindamellett sem az egyházi kormányzat harmadik tagozatának, a superintendentiának keletkezéséről, annál kevésbbé az egyház szervezésére, egyházi jogalkotásra hivatott evang. zsinatról a 16. században még biztosat nem mondhatunk. 1 Ε részben fordulópontot az 1606-iki bécsi békekötés képez, a mely új korszak kezdetét jelenti a magyar evang. egyház államjogi helyzetének és szervezkedésének történetében. 8. §. II. korszak: A bécsi békekötéstől a III. Károly féle 1731. és 1734-iki vallásügyi rendeletek (Resolutio Carolina I. és II.) kibocsátásáig. Miksa, ki a reformatióval kétségen kívül rokonszenvezett, nem volt reábirható arra, hogy akár az országgyűlés, akár kir. rendeletek útján a már senioratusok szerint szervezkedő ev. egyház ellen bármit is tett volna. Innen van, hogy uralkodása alatt államjogunk az új egyház jogállását inkább nem szabályozta; az evangélikusok a róm. katholikusokkal hallgatagon elismert egyenjogúságot élveztek. Az állami végrehajtó hatalom szervei pedig a korábbi szigorú törvények, rendelkezéseknek nemcsak hogy érvényt nem szereztek, hanem egyes prot. lelkészeket még a kir. kamarai jövedelmekből is segélyeztek. 2 1 Bár egyes emiékek, pl. a magyar nemzeti múzeum kézirattárának Qu. lat. 1140. sz. kötetében foglalt s minden valószínűség szerint még a herczegszőllősi kánonoknál is régibb magyar nyelvű evang. törvénykönyv a superintendes és a seniorok közötti viszonyról is intézkedik. L. „Ismeretlen prot. egyházi rendtartás a XVI. sz.-ból". Havrán D. „Prot. Szemle", 1900. évf., 357. s köv. 1. 3 L. Révész I.: „Magyar prot. egyházi és iskolai figyelmező", 1878., IX. évf., 352. 1. „Emlékezés Bocskay Istvánról", Révész Imrétől. Ebben a dolgozatban Mocsi Pál fegyverneki és Tiszavarsányi A. kömlei prot. papoknak 1583-ból kelt nyugtáira hivatkozik, mely szerint a kir. tizedszedőktől a szokásos negyedet megkapták.
