Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

I. Könyv - Első rész

37 hatóság. Az ev. önálló házassági jog első tételes szabályozására a bányavárosok fraternitásában akadunk. Házassági ügyekről intézkednek — sőt némelyik e czélra külön bíráskodó szervet állít fel — a zólyomi (1592.), murányi (1564., 1594.), soproni (1598.), árvái (1595.), rozsnyói (1604.) és sárosi (1614.) kánonok is. Agörnörit később a sárosi egyházmegye is átvette.

1 Ilyképpen az evang. fraternitások mindinkább nagyobb tekintélylyel szerepelnek az egyház kormányzatában nemcsak befelé, de kifelé is. Befelé a fraternitásokba ünnepélyesben befogadott lelkészt az esperesség hitvallásának aláírására, az esperességi szabályrendeletek megtartására kötelezték. A befogadott lelkész, (fráter novitius) esküvel is fogadta, hogy a fraternitas szabályait mindenkor megtartja, a gyűléseken bírság terhe alatt pontosan megjelenik, az összehívó körözvényt szomszéd lelkésztársának haladéktalanul továbbítja. A befogadásért csekély díjat is fizettek a lelkészek, valamint a fraternitas pénztárába évenként néhány dénár járulékot. Ezzel szemben a fraternitas hathatós védelmet nyújtott tagjainak

2 s a lelkészt egyházközsége kizárólagos kormányzásában nemcsak nem korlátozta, hanem szükség esetén a földesúrral szemben is megvédte. A 16. sz. második felében az is emeli a lelkész tekintélyét és hatalmát, hogy úgyszólván csak az esperestől függött. Ekkor már a hívek papválasztási jogát is erősen befolyásolta a nagy tekintélyű esperesi hivatal. Csak az esperes ajánlottját választhatták a hívek, mely néhol ama szokás meghonosodására vezetett, hogy üresedés esetében egyszerűen az esperestől kértek és nyertek alkalmas lelkészt. A lelkészt — néhány havi felmondás kikötésével — élethossziglan alkalmazták. Némely író szerint az u. n. „papmarasztalás" módja dívott e részben.

3 A lelkészt e korban még sem egyház1 L. Hörk József: „A sáros-zempléni ev. esperesség története." Kassa, 1885., 120. és 126.1. Igen becses, eredeti kútfők után megírt monographia. ' Az 1584-iki murányi fraternitas szabályzatának 13. czikkelye szerint a lelkész felett a superintendens (értendő: esperes) és nem a polgári hatóság ítél; a világi embert, ha lelkész ellen vétett, a polgári hatóság előtt kell vádolni, de ha ez elégtételt nem ad, az ügy a superintendens elé terjesztendő. Az 1594-iki szabályzat 36. czikkelye szerint pedig a földesúrnak, pártfogónak vagy polgári tisztviselőnek semmi köze a lelkészhez, ki csak az esperességnél vádolható, hol a nemes ember ellenénében is egyetemleges védelemben részesül. L. Mikulik i. m. 40 — 41. 1. » L. Klein J.: „Nachrichten", II. köt., 477. 1., 1709.