Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

I. Könyv - Harmadik rész. Az egyház és az állam, valamint a felekezetek közötti viszony

285 hetik. Némi útmutatásul szolgálhat erre nézve az 1790: XXVI. t.-cz. 6. §-ának az a kijelentése, mely szerint: „Templomok, lelkészlakok vagy iskolák építése, vagy javítása alkalmával sem a katholikus nép az evangélikusnak, sem az evangelikus nép a katholikusnak kézi vagy szekeres munkát adni ne köteleztessék s az ez iránt kötött szerződések semmiseknek tekintendők." Az irodalomban találkoztunk olyan nézettel, mintha ez a „semmiség" a hivatkozott törvénynél fogva a párbérfizetésre irányuló szerződéseket illetőleg is fennállana. Szigorúan tárgyilagosak akarunk azonban maradni s azt hiszszük, hogy ilyen magyarázatnak per analogiam, az 1790 : XXVI. t.-cz. ratiójából kifolyólag lehet csupán ma még helye. Fentebb említettük, hogy a párbérkérdés végleges megoldását az 1790: XXVI. t.-czikkben a katholikus lelkészek részére kilátásba helyezett bonificatio elmaradása gátolta meg. Az irodalomban különösen az újabb időben hódít mindinkább ez a helyes nézet s éppen azért a megoldás kulcsát abban keresik, hogy a kormány ezen a nyomon induljon el; a r. kath. lelkészek jövedelmének folyamatban levő összeírásánál, illetve a r. kath. lelkészek congruájának rendezésénél állapítsa meg azt az összeget, a melyet ezidő szerint a kath. plébánosok párbér czímén idegen hitfelekezetűektől élveznek, s azt az állampénztárból fedezvén, egyszeribe orvosolja a párbérsérelmeket is.

1 Ha beható figyelemre méltatjuk egyrészt a lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló 1898: XIV. t.-cz. 11. §-ának 4-ik pontját, valamint az ugyanezen t.-cz. végrehajtása tárgyában kibocsátott 4433/1898. V. M. sz. rendeletnek 10-ik §-át, másrészt a latin és görög szertartású katholikus lelkészek és segédlelkészek jövedelmeinek összeírása tárgyában 878/1896. sz. a. kelt vallás- és közoktatásügyi rendeletnek 10. § e) pontját és 18. §-át, akkor a párbérkérdés meritumát, nevezetesen a bonificatio eddigi elmaradásából származott törvényellenes zaklatást, r. kath. lelkész részére evangélikusoknak párbérfizetésrekényszerítését: lényegében máris orvosoknak mondhatjuk. Ugyanis az idézett szakaszok a bonificatio kérdését s ezzel a százados párbérügyet a legszerencsésebben rendezik s a mennyiben a kath. congrua — a hivatkozott rendelet szellemében — törvényileg is véglegesen szabályozva lesz: 1 L. dr. Raffay Ferencz „A párbérkérdés megoldása", Budapest, 1898. „A párbérügy megvédése", Theologiai Szaklap, 1902., 32. 1.