Mikler Károly: Magyar evangélikus egyházjog (Budapest, 1906)

I. Könyv - Második rész

135 A római egyház alkotmányának alakulására egyetlenegy joggyűjtemény sem volt olyan döntő hatással, mint ez. Ez a gyűjtemény a IX. sz. közepén keletkezett, máig sem tudni biztosan, hogy hol és ki volt a szerzője. Annyit azonban az egyházi jogtörténet kétségtelenül megállapított, hogy ez a gyűjtemény - mely rövid idő alatt a nyugati keresztyén egyházban gyakorlat folytán mondhatni kizárólagos jogforrássá lett — nemcsak anachronizmussal van tele, hanem czélzatosan hamisított pápai constitutiókkal és zsinati határozatokkal is. Hatása az egyházi jogélet új irányba terelése szempontjából rendkívüli és egyetemes volt.

1 Szerzője magát sz. Izidor püspöknek mondja s czélja volt — úgymond — az eddigieknél jobb és teljesebb gyűjteményt meghonosítani. Ma már ki van derítve, hogy a szerzőnek leplezett czélja nem volt más, mint a klérus tekintélyét a laikusok befolyásával szemben jogilag is elismertetni, a nemzeti egyházak metropolitáival szemben a püspököket függetleníteni, másrészt pedig a metropoliták- és prímásokat

2 közvetlenül a római pápa egyházkormányzati hatósága alá rendelni, mindenekfelett pedig a pápai primatusnak történelmileg kifejlett jogkörét apostoli eredetűnek s már az őskeresztyénség idejében létezettnek feltüntetni. Ε czélok elérése végett a szerző számtalan hamis pápai ügylevelet és zsinati határozatot vett fel gyűjteményébe, másrészt a VII. sz.-tól kezdve az egyház fölé emelkedett pápáknak ügyleveleit az első századok pápáitól származottaknak tüntette fel.

3 Ál-Izidor gyűjteményét — mint jogforrást — a római pápák természetesen szívesen támogatták tekintélyükkel s gyakran rozatait. A harmadik részben I. Szilveszter római püspöktől (meghalt 335-ben) II. Gergely pápáig (731.) kiadott és sok tekintetben hamis vagy koholt ügylevelet. A függelékben két hamis ügylevelet. 1 Hitelességére nézve kezdetben kételyek merültek fel, de a 10-ik századtól kezdve alig, úgy hogy a pápák is hivatkoznak reá. A 15-ik szá.zadban újra megtámadják hitelességét, míg végre a reformatio kora kritikai alapon mutatja ki a szemfényvesztést s a római egyház kánonistáival szemben különösen de Blondell prot. lelkész és a Ballerini testvérek megannyi hamis és koholt részletét napfényre derítik. 2 Sőt a zsinatot is. (L. decr. Julii Papae.) 8 A pápa „universalis ecclesiae episcopus".