Thébusz János: A magyarországi ág. hitv. ev. egyház 1891-94-ki országos zsinatának története. (Budapest, 1895)

A zsinat első ülésszaka - Megnyitása

E tűnődések percében hozzájok csatlakozik társul a föltámadott Üdvözítő s az ő szavára föléled és új erőt nyer bennök az ingadozó hit. A mester azonban*úgy tesz, mintha távozni akarna tőlök. Ekkor intézik hozzá azt a kérő fohászt : maradj meg velünk. Ezek az esdő szavak visszhangot keltenek ma a mi sziveinkben is. Hiszen a mi elnyomott, halálra üldözött drága ev. egyházunk is új életre kelt, feltámadott, mikor 1791. évet írtak. És most, midőn egy század lefolyása után halálos bilincseiből felszabadult, új életre kelt egyházunk zsinatilag készül rendezni ügyeit, mit kérhetnénk jobbat az Úrtól, mint azt : „Urunk mesterünk! maradj meg velünk I. Zsinatunk megnyitó ünnepén — ez a mi első szavunk az Úrhoz — maradj meg velünk, neveld meg, sokasítsd meg a mi hitünket. Az Evangyéliom örök igazságaiban gyökerező hitnek alapján áll a mi egyházunk. Felépítettetek — úgy mond az apostol — a próféták és az apostolok fundamentomán, melynek szegletköve Jézus Krisztus, kiben az egész alkotmány szép renddel növekedik, hogy legyen az Urnák szánt temploma. Ef. 2: 20. Ezen apostoli kijelentés szerint, — ha az egyház épületének szegletköve a Krisztus — úgy szükségképpen kell, hogy ennek az épületnek minden egyes tagját általhassa Jézus Evangyéliomának szelleme. A mi zsinatunk sem nélkülözheti az élő hitnek megszentelő erejét. Vallásos kebel, szent lelkesedés, áldozatkész akarat kívántatik ehhez a mi egyházvédő, rendező és mentő munkánkhoz. Nem a világ bölcsei és hatalmasai, hanem a szerény, kicsinyelt, lenézett, de hitben erős apostolok építették fel a Krisztus egyházát. Neveld meg, szaporítsd meg a mi hitünket ! Ezzel a kéréssel fordultak az apostolok isteni mesterökhöz, midőn saját elégtelenségök tudatára ébredtek. S vájjon mit válaszol nekik az Úr? Azt válaszolta: „ha annyi hitetek volna, mint a mustármag és azt mondanátok ím e hegynek: menj el innét amoda, és elmenne. Máté 17:20. íme a hit csodatevő ereje, mely a lehetlennek látszó feladattal is megküzd, a legnagyobb áldozatot is meghozni képes. Thébusz : Az ev. zsinat tört. 5