Thébusz János: A magyarországi ág. hitv. ev. egyház 1891-94-ki országos zsinatának története. (Budapest, 1895)

A zsinat berekesztő ülésszaka 1894. november 6. és 7-én - November 7-iki 56-ik ülés

válaszsza meg, oly tombolást vitt véghez, mely minden további tanácskozást lehetetlenné tett. A trencséni esperesség gyűlését Trencsénben december 5-én tartotta meg s beküldött jegyzőkönyve szerint a következő határozatot hozta: „A mi trencséni esperességünk homagiális alattvalói tisztelettel és tántoríthatlan fiúi odaadással megalázva magát Ő Felségének legkegyelmesebb Urunknak, Isten egyháza legmagasabb felügyelőjének és védnökének szava előtt, hitvallásával és hitének erejével lekötelezettnek érzi magát ünnepélyesen kijelenteni, hogy bekövetkezett az időpont, midőn inkább illik engedelmeskedni Istennek, mint az embernek és megemlékezvén az 1894. évi május hó 16-án tartott kerületi gyűlésen hozott határozatra, a kerületeknek új beosztását s következőleg az újonnan alakított dunáninneni kerület joghatóságát Isten egyházára nézve üdvösnek elismerni és ezen irányban áldásthozólag együtt működni nem képes. De az urak legmagasabb urának és a királyok királyának határtalan kegyelme iránt való bizalmában mindent béketűréssel elvárva és elviselve, a mit Isten reá mért, soha nem szűnik meg előbbeni természetes, egyházunk elveinek megfelelő, 130 évi intézményekkel régi dicsőséges és fájdalmas múlttal megpecsételt állapotának visszatérítéseért imádkozni és alkotmányos úton munkálkodni és azért közvetlenül az Űr születésének évi ünnepei előtt megtartandó kerületi gyűlésre kebeléből követeket nem küld." A nyitrai esperességnek december 15-én Turolukán megtartott gyűlését ugyanazon szellem vezérelte. Határozata majdnem szóról-szóra megegyez az előbbivel. Sőt egy lépéssel még tovább ment, midőn kimondta, hogy a püspök „nem törődve a többség jogával és törvényes akaratával és visszaélve hivatalos hatalmával Turóc-Szt-Mártonban a kerületi gyűlést berekesztette, a nyitrai ág. h. ev. esperesség neki ezért bizalmatlanságot és rosszalását fejezi ki — elvárva, hogy midőn így azoknak, kik őt püspöknek választották, minden bizalmát elveszítette, az újont alkotott dunáninneni kerület nagy többségétől pedig soha olyanná nem választatott : püspöki hivatalát, mint azt tisztességes evangélikustól máskép várni nem is lehet, a legközelebbi jövőben leteszi