Thébusz János: A magyarországi ág. hitv. ev. egyház 1891-94-ki országos zsinatának története. (Budapest, 1895)

A zsinat ötödik ülésszaka 1894. június 7–10-ig - Forrongás

mint Radó ker. felügyelő és titkos tanácsos kijelentette, liogy a kerületek véleményét tiszteletben kell tartani és mégis, midőn kenyértörésre került a dolog, nem állott meg a törvény, hanem az önkény. Minek járjunk az egyetemes gyűlésre? Hogy a többségnek legyen kin tölteni boszúját? Mint komoly férfiak, komoly dolgokban akarunk szólani és osztályrészünk gúny és sértés. Hogy mi képesek volnánk valakit meggyőzni? Vesztegetjük az időt. Azok az urak megteszik azt nélkülünk úgy, mintha mi is ott volnánk. Ha egyetértést akarnak, kérjük azokat az urakat, a kik minket erre felhívnak, eszközöljék ki azt illetékes helyen; nekünk nem szavakra, Ígéretekre, de tettekre van szükségünk — mi a szavakra nem adunk egy pipa dohányt sem. Minthogy a nagy többség a hangos helyeslésből következtetve nyilvánvaló volt s a püspöknek attól kellett tartani, hogy a gyűlés hatáskörén túlterjeszkedő határozatot fog hozni, a zsinati törvény 23-ik szakasza értelmében a tárgyalást felfüggesztette s a következő ülés határidejéül másnap 8 óráját tűzte ki. Augusztus hó 17-én reggel 8 órakor rövid fohászszal, megnyittatván az ülés, szólásra jelentkezett az aggastyán Bulyovszky Simon, ki hosszabb beszédben fejtegeti a Boor által beterjesztett indítvány törvénytelenségét, simeoni hangon rámutat azon következményekre, melyekkel ezen indítvány elfogadása járna. Választanunk kell úgymond nekünk, lia a többség nem választ, minthogy ez a kisebbségnek jogát el nem veheti — választani fog a kisebbség. Dohnány elnöklő felügyelő először is arra utal, hogy az előtte szóló sokban nem tartotta magát a tárgyhoz, azután fájdalmasan jelentette ki azt a körülményt, hogy csak e kerület képviselői inzultáltattak az egyetemes gyűlésen, mire közbeszólt Láng Lajos; be kell bizonyítant a súlyos vádat. Dohnány: Én nem bizonyíthatom be most, jelen nem voltam. Láng: akkor ne beszéljen. (Nagy zaj. Mi az? Ilyen beszédet nem tűrünk még egy minisztertől sem.) Dohnány: nem bizonyíthatom be, mert az egyetemes gyűlésen jelen nem voltam, de tudom azoktól, kik a sérelmet elszenvedték. Különben ismétli, hogy itt a nyert sérelmekből támadott elkeseredésről és fájdalmakról van szó. Láng erre személyes kérdésben szólalt fel s szavainak velejét záró beszédében ismételte.