Thébusz János: A magyarországi ág. hitv. ev. egyház 1891-94-ki országos zsinatának története. (Budapest, 1895)

A zsinat harmadik ülésszaka 1893. február 8–11-ig - Február 10-iki 43. és 44-ik ülés

Andor ka kinyilatkoztatta, hogy eláll a szótól, ha a Győry indítványa egyhangúlag fogadtatik el. „Szavazzunk!" hangzott minden oldalról. Ennek dacára Kvatsala, Kaas és Szteliló aláírásával a következő módosítást adta be : „az ö-ik sorban a bírálandó el szavak után ez tétessék: a bevett felekezetek viszonosságának és egyenjogúságának elvét és a maga jogainak s érdekeinek tiszteletbentartását feltétlenül követeli s az 1868 : LIII. törvénycikkhez a polgári házasság behozatala után is ragaszkodik". Szontagh (göm.) elfogadta ugyan a bizottsági javaslatot, de elégségesnek és kimerítőnek nem tartotta s a pont végére azt kivánta tétetni, hogy a.zsinat az 1868: LIII. t.-cikkhez ragaszkodik. B o d i c z k y állott fel. Az elnök megjegyezte, hogy Bodiczky már beszélt e tárgyhoz. — Dehogy beszéltem kérem. Egy szót sem szóltam, legfeljebb csak úgy közbe. — Délelőtt beszélt, kivette a jussát, nem hallgatjuk, kiáltották minden oldalról. — Délelőtt sem beszéltem, csak az értekezleten voltam szerencsés nyilatkozhatni. — Tessék tehát beszélni, adta meg erre az engedélyt az elnök. A szónok ezután kinyilatkoztatta, hogy délelőtt Győry előadásának behatása alatt állott s el volt ragadtatva, de most más meggyőződésre jutott s az 1868: LIII. t.-c. fentartását kivánta. Fabiny T. nem helyeselte, hogy a zsinat oly valamihez szóljon, a mit nem ismerünk. Mi a teljes vallásszabadságot akarjuk, mi az 1868: LIII. t.-c. fentartásával nem volna lehetséges. Ha az 1868-iki törvényhez való ragaszkodásunkat akarjuk kimondani, akkor a vallásszabadságot nem akarjuk. (Helyeslés.) Ez annyi volna, mint előre korlátot vetni a vallásszabadságnak. Ez az ok, hogy nem akarja kimondani azt, a mit Bodiczky kiván. Addig, a míg a vallásszabadságról szóló törvény nem fekszik előttünk, nem tartja helyesnek azt, hogy az 1868-iki törvény fentartását minden áron kívánjuk. Szólásra senki följegyezve nem lévén, Péchy elnök ezzel a vitát bezárta,