Thébusz János: A magyarországi ág. hitv. ev. egyház 1891-94-ki országos zsinatának története. (Budapest, 1895)

A zsinat második ülésszaka - II. Egyházi háztartás - Május 21-iki 28-ik d. e. ülés

sérteni, de a mit mondtam az igaz. Abban semmi veszélyt nem látok, ha e §. kimarad, nincsen abban kimondva, hogy mindenáron kell azt megváltani, hanem csak oda hatni. A 35. (261.) §-ban elfogadtuk, hogy „megváltható

1

1 ezt itt sem kell törülnünk. A szakasz meghagyását kivánta. Dolmány felhozott konkrét esetet, hogy a hol egy úri család terményekben járult a lelkész fizetéséhez s ez pénzre átváltoztatva lévén, igen kis összegre zsugorodott az össze, — míg a termény mindig biztosabb, — e §-nak kihagyását indítványozta. G aal szerint e szakaszon nem lehet oly könnyen elsiklani, mert ebben a lelkésznek állása — és hivatásáról van szó. Két úrnak szolgálni nem lehet, — pedig a paptól az kívántatik. Ha gazdatiszt lenne, azt lehetne terményekben fizetni, de a lelkésznek híveit a lelkiekben kell vezetnie s tudományosnak lennie. Ha gazda is, nem teljesítheti kötelességét. Mit Farbaky mondott, hogy a lelkész jó példával szolgáljon a mezó'gazdaságban híveinek, ez nagyon téves állítás, mert hiszen a lelkész nem tulajdonképeni gazda, mert hiszen a hivek mívelik be a földjét. A pénz csereeszköz lévén, ebben kell tehát a terményeket leróni, mert a mit búza néven hoznak, búza-e az? Olyan, mint a minőt a kanásznak hoznak. És a papra nézve csakugyan nagyon lealázó, ha a gabonát a városba kell bevinnie. A lelkésznek mívelődnie kell, ez az ő hivatása. A gazdaságon kívül ott van a kertészet és méhészet, mivel szórakozhatik, de azon állapotok, hogy a termények beszolgáltatása alkalmával a lelkészeknek híveikkel veszekedniök kell, csak lealacsonyítják a lelkész hivatását. De vannak oly papok is, kik a gazdálkodáshoz mitsem értenek s lia a lelkészek mint lelkészek gazdálkodnak, minden egyebek lehetnek, csak lelkészek nem (zaj, zúgás, ellenmondások). Miután e szakasz módot nyújt, hogy a ki meg akarja tartani, az tartsa meg, — a ki nem, az váltassa meg és mert ismer lelkészeket, kik csak azért nyomorognak, mert nem tudnak gazdálkodni, — e szakasz változatlan fentartását indítványozta. Szontagh Pál (nógr.) zsinati kollegájával ellentétes állást foglalt el. Megvallja, hogy a zsinaton nem találkozott oly kimerítő előadással, mint a Farbakyé volt. Kérdi Gaalt, hogyha az 1791. zsinaton e szakaszban foglalt intézkedés életbe lépett volna, hol lennének most a lelkészek? Minden ily expro-