Thébusz János: A magyarországi ág. hitv. ev. egyház 1891-94-ki országos zsinatának története. (Budapest, 1895)

A zsinat második ülésszaka - I. Az alkotmányi törvényjavaslat - Május 7-iki 9-ik ülés

Laszkáry állottak fel. Fabiny módosításának első kikezdése egyhangúlag lett elfogadva, a másik kikezdés pedig öt tagnak ülve maradása mellett fogadtatott el. A zsinat föllélegzett, hogy ezen — oly hosszú vitára okot adott — szakasz elintéztetett. A 12-ik (14.) §-nál, mely a kormányzó hatóságokról szól, felszólalt göm. Szontagh s a „hatóság" szó helyett a „testület" szót ajánlotta. Kund e §. változatlan elfogadása mellett nyilatkozott. A türelmetlenség zajongásban tört ki, erősen hangoztatva az „elfogadjuk" szót. Fabiny a zaj lecsillapultával a 7. §-ra utalt, hol a testület szó használtatott. Győry megmagyarázta, hogy ott igenis helyes volt a „testület" szó, de itt a „hatóság" szó a helyesebb, — mire a szakasz változatlanul elfogadtatott. A 13. (15.) §., mely a felső hatóságnak az alsóbb feletti őrködési jogát állapítja meg és a 14. (16.) §., mely kimondja, hogy az alsó hatóságok a legközelebbi felsőbb hatóság jóváhagyásával külön szabályrendeleteket alkothatnak, — minden vita nélkül lett elfogadva. A 15. §. azt tartalmazta, hogy a ki hivatalt vállalt, kötelezettsége alól csak akkor menthető fel. lia ez attól feloldatott, vagy utódjának megválasztása érvényessé vált. Ez ismét kisebb eszmecserére szolgáltatott okot. Győry kihagyatását indítványozta. Radó fentartása mellett nyilatkozott. Schneller a tanárokra is kiterjeszteni kivánta. Laszkáry, Händel, Zsilinszky, ki azon meggyőződésének adott kifejezést, hogyha kihagyjuk is, nem veszítünk vele semmit, — Prónay és Bier brunner Győry indítványa mellett szólaltak fel s végre is e szakasz töröltetett. A 16. (17.) §. az egyházi tisztviselők felelősségének kimondását tartalmazza. Szontagh Pál göm. szólalt fel ellene, ki messzemenőnek tartotta ezen intézkedést s csak arra akarta vonatkoztatni, „ki e megbízatást vagy kiküldetést elfogadja". Fördős a kártérítésre tett megjegyzést s ki akarta mondatni azt, hogy: „a kártérítési kötelezettség mindig a fegyelmi eljárás útján állapítandó meg".