Thébusz János: A magyarországi ág. hitv. ev. egyház 1891-94-ki országos zsinatának története. (Budapest, 1895)

A zsinat első ülésszaka - December 8-iki értekezlet és 3-ik ülés

egyetemes gyűlés a zsinati bizottságot oda utasította, hogy az egyházi alkotmány alapelveit állapítsa meg. 0 tehát azt indítványozta, hogy a zsinat ne hatoljon bele a részletekbe, ne öleljen fel túlságosan nagy anyagot. Nem tartotta kívánatosnak az egyházalkotmány részletezését, mert ezzel a jövőre nézve meg volna kötve az egyház szabad mozgása. A zsinati határozatokhoz ugyanis egy más faktornak, a koronának a hozzájárulása is szükséges és ha későbben ezeken a határozatokon változtatni akarna az egyház, csakis ennek a faktornak közreműködésével s jóváhagyásával változtathatna, mi az egyház kezét megkötné s szabadságát tetemesen korlátozná. A szabadságot és a rendet, az állam és egyház fejlődésének két föltételét csak úgy lehetne kiegyeztetni, ha a rend nem történnék a szabadság rovására. De a renddel bizonyos fegyelem jár, a „fegyelem" szó pedig nagyon hasonlít a „fegyház" szóhoz, de lényegében is közel áll hozzá, a midőn arra akarják felhasználni, hogy általa megöljék a szabadságot. Megvallotta őszintén, hogy ő valami nagyon nem is óhajtotta a zsinattartást, mert ő az egyház teljes szabadságát kívánja; már pedig teljes szabadságról nem lehet szó, lia az egyház törvényhozási jogát, — a mi rendszerint a zsinaton érvényesíthető — az uralkodó szentesítése korlátozza. Ezután óva intette a magyarországi ág. h. ev. egyházat, hogy alkotmányát a meglevő egyház alkotmány alapján építse föl, javítsa meg, mert a mondvacsinált alkotmány úgy sem ér sokat. Abbe Syes, Talleyrand és Bentham, a kik nagy emberek voltak, ily mondvacsinált alkotmányt léptettek életbe, de ennek az alkotmánynak nem volt állandósága, míg a történeti alapon fejlődő alkotmányok tartósak szoktak lenni. Itt egy sikerült képet alkalmazott a szónok. Jelen korunkban — úgymond — jobban építenek, mint régen, de régen is építettek jól. A külömbség abban rejlik, hogy a régi világból való selejtes építmények idő előtt összeomlanak, a jók pedig megmaradnak napjainkig s néha túlélik az újabb idők építményeit is. Annyi bizonyos, hogy a régi időkből csak a jó maradt fel napjainkig, a rossz összeomlik. A magyarországi evangélikusok immár százados egyházalkotmánya rég összeomlott volna, ha nem volna jó, ha nem volna jobb, mint a mondvacsinált alkotmányok. Beszédét azon óhajtással végezte, hogy abból a nagy várakozásból, a melyet a zsinathoz fűznek, ne legyen esetleg