Thébusz János: A magyarországi ág. hitv. ev. egyház 1891-94-ki országos zsinatának története. (Budapest, 1895)

A zsinat első ülésszaka - December 7-iki választó ülés

két egyház. Vezér volt ő a szomorú napok alatt is és az egyházak sérelmeit ő tolmácsolta a trón előtt. A tisztelet, a rokonszenv és ha szabad mondania : a barátság is arra készti, hogy a tegnapi együttes ülés vezérét éltesse. Szűnni nem akaró éljenzés követte e felköszöntőt. A lelkesedés lecsillapultával Karsay Sándor püspök állott fel s azon kezdte, hogy egyik szomszédja Tisza Kálmán abból, hogy a királyt éltették azt következtette, hogy ezért az alkotmányos kormány érdemel elismerést, második szomszédja báró Prónay pedig a két prot. egyház tanácskozásaiból a szebb jövőre következtetett. Ő a harmadik következtetést vonja le, hogy bár két elnökség alatt tanácskoztak ma, mégis közelebb vannak az egyesüléshez, mert azok, kik külön vezették a tanácskozást, most együtt vannak a lakomán : Tisza Kálmánt és Péchy Tamást éltette. Pap Gábor ref. püspök azt mondá, hogy legkedvesebb ifjúkori emlékei közé tartozik az a mozgalom, melyet a két prot. felekezetnek a negyvenes években akkori vezérférfiai az unió érdekében indítottak, melynek élén a világiak részéről Zayak, Vayak, Prónayak, Telekyek ; egyháziak részéről Pap István, Török Pál és Székács József állottak. Ezt a mozgalmat akkor nem koronázta siker, a két felekezet uniója egy jobb kor számára tartatott fel. A két zsinat összejövetele óta most lefolyt, örökké emlékezetes napok képezik e jobb kor hajnalhasadását. Tegnap a külön helyiségben ugyan, de a kölcsönös képviseltetés folytán mégis együtt tartott istentiszteleken s az ezek után következett együttes ülésben, létrejött a két felekezet uniója, nem ugyan a hitcikkekben — mert ez lehetetlen — de igenis szivben és lélekben, annak átérzésében, megértésében, hogyha a hidegen okoskodó értelem elválasztotta is a két egyházat hitnézetekben, de azért a melegen, a testvérileg érző szív egyesíthet, és az állami érdek szempontjából is kell, hogy egyesítse őket a szeretetben, annyival is inkább, mert közös alapon állanak. S a szeretetben való egyesülésben rejlik a prot. egyházak ereje, oly erő, mely nemcsak a két felekezetnek, hanem hőn szeretett magyar hazánknak és a magyar nemzetiségnek is ereje. Ezért fontos a tegnapi ünnep. A tegnapi ünnep szónokáért : Győry Elekért s a templomi szónokért üríti poharát. Bethlen Gábor gróf egy mulasztást akar helyrehozni. És pedig, hogy Prónayt még nem köszöntötték fel. A két egyház ugyan együtt ünnepel, de az erdélyi lutheránusok hiányzanak. Ha éltették azt a kormányt, mely az együttes tanácskozást lehetővé tette, ő élteti azt a kormányt, mely az erdélyi lutheránusokat ide fogja hozni. Reméli, hogy ez az idő minél hamarébb eljő. Éltette Prónayt, a ki máris behozta a brassói egyházat a többiek közé. Podmaniczky Géza báró erre az előtte szólóhoz intézve szavait, felkérte, hogy ne avatkozzék a lutheránusok dolgába, mert ő azért is a jelenlévő „Szász"-okat élteti, mire óriási éljenzésbe tört ki az egész asztaltársaság, éltetve: Szász Károly, Domokos és Gerő testvéreket. Antal Gábor ácsi lelkész azt tartja, hogy a prot. egyházra nézve rég volt örvendetesebb esemény, mint a tegnapi közös gyűlés és a mai közös ebéd. A mi e két napot örömnappá teszi, ez az, hogy a magyarországi egyházkerületek teljesen képviselve vannak, holott még rövid idővel ezelőtt nagyon kétséges volt, vájjon az egyik egyházkerület meg fog-e jelenni? Ha ünnepet rendezünk, a melyen egyházi és hazafias érzelmeinket 8*