Thébusz János: A magyarországi ág. hitv. ev. egyház 1891-94-ki országos zsinatának története. (Budapest, 1895)

A zsinat ötödik ülésszaka 1894. június 7–10-ig - Június 10-iki 54-ik ülés

Ekkor felállott az ősz Szentiványi József s meleg szavakban az elnökségnek tapintatos eljárása- és kiváló munkásságáért a zsinat nevében őszinte köszönetét nyilvánította. Fabiny felállva köszönte meg az elismerés ezen nyilvánul ását s kiemelte, hogy a végzett fáradságos munka elintézését leginkább azon higgadtságnak lehet köszönni, mely a tárgyalásokat áthatotta és vezérelte. Mi — úgymond — a szabadság érzetét a szeretettel párosítottuk, mi elve egyetemes felügyelőnknek is. Reményét fejezte ki, hogy a zsinaton hozott intézkedések egyházunk javára üdvösökké fognak tétetni. Azon legyünk, hogy a mit megalkottunk, azt egyértelműleg végre is hajtsuk. Hogy e munkát ily rövid idő alatt befejeztük, ezt az előadóknak — Győr y-nek és P e r 1 a k y-nak, ez utóbbinak mint körültekintő, gondos zsinati gazdának is — és a jegyzői karnak köszönhetjük, miért is ezeknek jegyzőkönyvileg is köszönetét kifejezni indítványozta, mit természetes, a zsinat zajos éljenzéssel magáévá tett. Győr y azon indítványa, hogy mihelyt e törvényjavaslatok a legfelsőbb szentesítést elnyerik, az elnökség azonnal hívja össze a berekesztett ülésszakra a zsinatot, szintén elfogadtatott. Zelenka ezután Fabiny és az eltávozott Karsay érdemeit méltatva az ülést a következő imával rekesztette be: „A te atyai segítséged hívásával kezdettük meg ülésünket mindenható Isten! A te atyai áldásodért való fohászszal zárjuk azt be irgalmas Atya. Te segítettél minket arra, hogy e munkánkat megkezdettük. Te segítettél minket arra, hogy e munkánkat íme ezen ülésszakban elvégeztük. A te szent nevedre háruljon áldás és dicsőség ezen irgalmadért, — az ezen hazában való sok bajokkal küzdő ev. egyházunk iránt. Áldásod térjen azokra, kik a te szentegyházad javára közreműködtek és ezt a működésüket tovább is folytatni készek. Áldásod térjen Ő felsége apostoli királyunkra, a kinél van a hatalom, de van atyai jóság is törvényeink szentesítése mellett egyházunk védésére és egyházunk fejlesztésére. Áldásod térjen azon egyházra, a mely Urunk Jézus Krisztus szellemében békét, szeretetet, egyetértést és áldást igyekszik terjeszteni körünkben. Áldásod legyen ezen egyházon, a mely a jövőbe tekint és csak egyben bizonyos — abban, hogy ezen, a múltnak veszedelmei között fentartott egyházunkat a jövőben is védeni és fejleszteni fogod, a melybe a te Szentlelked