Szeberényi Andor: Az 1791-ik pesti ev. ág. hitv. zsinat történelme. (Pest, 1869)

Zsinati tárgyalások - Hatodik ülés, ootober 3-kán

mondja zsidókhoz irt levél X. rész 25-dik versét: „el nem hagyván a mi g yüleke z e t ü n k e t, miké p en szokásuk ném elyeknek, hanem intvén egymást." Ezen kanon majdnem ugyanazon szavakkal van kifejezve, a miért is isteni tekintélyénél fogva meghagyandó. Tökéletesen úgy áll a dolog, felelt b. P r ó n a y Gábor, ez valamennyi keresztény kötelessége, de ép azért nem lehet tárgya ezen kánonnak, mert ezen istenileg kivánt meghagyás elégséges. Molnár ajánlotta, hogy a vitatás alatt lévő szavak helyett tétessék: „atque in medium consulat, nempe presbyterium, quomodo cultus publicus magis acceptus reddi possit." Ezek után az elnök kérdezte, mikép fejeztessék ki ezen kánon ? Azok, kik megtartása mellett nyilatkoztak azon szócskát o m n i b u s kihagyandónak mondták, s ez lenne értelme: „publicus cultus divinus ab ecclesiae membris fre quen taretur." De Radvanszky Ferenc : azért jöttünk-e össze, hogy az egyházi fegyelem gyöngítessék, s a szent vallás legfontosabb cselekedet az emberi akarat késedelmezésének kitétessék ? illik-e ily fontos ügyekben, a milyenek körül e zsinatnak munkálkodni hivatása, annyira az önkény korlátai közt mo zogni ? Mit fognak ezekre mondani mind azok, kiknek nevében itten összegyültünk? Ezen küldöttségi munkálat 3-dik pontjában a presbyterium kötelességei között ez is volt : „ut curam gererent elemosinae cujuscuuque generis et pauperum." B. Podmaniczky feleletül Radvanszkynak ezen szavakat olvasta föl, azon hozzáadással: a templomba való járás vonatkozással van az alamizsnára, s a küldöttség által mindkettő egy osztályba tétetett, s a zsinat által is ekkép vétessék és helybenhagyassék. Mellette és ellene nyilatkoztak többen, miglen Pongrácz Boldizsár kérdezte: mi ezen alkotandó kánon főcélja? Erre többféle válasz adatott, s több oldalról levén fölfogva és magyarázva, a főcél nem hogy kideríttetett volna, de még bizonytalanabb lett.