Szeberényi Andor: Az 1791-ik pesti ev. ág. hitv. zsinat történelme. (Pest, 1869)

Zsinati tárgyalások - Hatodik ülés, ootober 3-kán

liberó, recepto ut ubique publico religionis exercitio gaudentes, habentjus régimén constituendi. " Miután ez még bővebben adatott volna elő az egyetemes felügyelő által, s miután Y a 1 a s z ky Pál inditványa, hogy : cum suprema in sp ec ti on e r egi a helyett: „sal vo jure principis cir c a sacra" tétessék, elvettetett volna, az egyetemes felügyelő nézete talált pártfogást. Már a 111-ik ülésben közöltük az egyházi kormányzatról szóló kánont. Mint láttuk, hosszú vita után ki lőn mondva egyszer mindenkorra, hogy az egyházi kormányzat vegyes , vagyis a világiak és egyháziakkal közös, még is új, hason hévvel folytatott vita nőtte ki magát. Az első Sc h v artner lépett ki ezen politico-egyházi küzdtérre, szent Írásból, történelemből, természeti és polgári jogból, valamint gyakorlatból merített halmaz okokkal, kellemesen, de neki szokott stentori hanggal mondott beszédével; s a kánon elolvasása után a többi között ezt mondá : „A zsinatnak első tárgya az egyházi kormányzat, mely nélkül a többi határozatai alap nélküliek. Ezen kanon, mely azt állitja, hogy a kormányzat az egyháziakkal megosztandó, alapját sem az ó és új testamentumban, sem az egyházi történelemben, sem ágostai hitvallásban, sem a Protestantismus elveiben, sem végtére a természetes igazságban föl nem lelhetni. Ezen egyházi jogot, ha a történelemnek hinni lehet, az első egyházban mindig a nép, vagy határozottan kijelentve a gyülekezet bírta, s jelenleg is birja, s így ezen kormányzati jog isteni, természeti, polgári és gyakorlati jognál fogva, a világiakat illette mindig és illeti." Nem csoda, hogy ezen beszédet az egyháziak, kik pro aris et focis harcoltak, oly okokkal támadták meg, hogy az előbbeni beszédet annyira gyöngének tették, miszerint a világiak nagyobb része is, az egyháziak pártjára állani legcsekélyebb ideig sem vonakodott. Amannak szavát nem kellett visszavonni, de itt őszintén és férfiásan működtek. R á t h kissé fölhevülten szólt : a kinek csak középszerű filosofiai és történelmi képzettsége van, elösmerni kénytelen, hogy tanár úr beszédében tömérdek hibát követett el, melyeket azon-