Szeberényi Andor: Az 1791-ik pesti ev. ág. hitv. zsinat történelme. (Pest, 1869)
Zsinati előkészületek
véleményt, az esperességek mellőzésével, a kerület elébe terjeszteni. Mi hihetőleg, úgy is történt, mert a dunántúli esperességek részéről nincsenek adatok, hogy a javaslatokat tárgyalták, s formulázott véleményüket beadták volna. A zsinati követek számára nézve is, az esperességek és kerület nevében határozott igent mondó választ adott a felügyelő, mielőtt az illetőket kihallgatta volna, mert az akkori közlekedés mellett, Pozsonyban febr. 22-kén kelt levélre, Kőszegről március 15-kén, esperességek és kerület által elfogadott véleményt nem tudathatott volna egész positivitással a főfelügyelővel. — Az illető felügyelő vagy arra számolt, hogy tekintélye erejével az egyházkerületet rá bírja az előadottak elfogadására, vagy az egész munkálatot mint bevégzett tényt bemutatva, az ahhoz tartás. végett közlendi. — Bármely úton haladt is, terve sikerült. — Csakhogy a hon elfojtott közvélemény a zsinaton kitört, mert az uniót a dunántúli kerület leginkább ellenezte, s a zsinat folytán maga a felügyelő ezek pártjához állott. A bányakerületi felügyelő autonomikusabb módon járt el. A zsinatra küldendő követek száma iránt megkérdezte az esperességeket, az előmunkálatokat és javaslatokat hasonlón leszállította az egyházmegyékhez, s mint leveleiből kitűnik, itt a szabad vélemény, s ha nem csalódunk, ellenzék is, kivált a nógrádiak részéről, nyilatkozott annyira, hogy kerületi gyűlést sem mert összehívni, attól tartva, miszerint erosebb kifakadások történvén, a zsinattól várt eredménynek gátak vettetnek. Zavarán úgy segített, hogy maga írt észrevételeket: „de communi directione ecclesiastica utriusque confessionis ecclesiarum" s aztazólyomi esperességgel elfogadtatta. Úgy látszik itt a papi öntudat működött, mit azon tanács után szabadjon következtetni, hogy a mágnások személyenkénti meghivatását nem ajánlja , ha csak gyülé>ileg és pedig egyházi személyek beleegyezésével ki nem mondatik. Igen jellemző Radvanszky János bányakerületi felügyelőre nézve az, hogy ő a zsinat fősúlyát az egyház beléletére fektette, s a papi teendők szabályozását, az egyház kormányzatát, a lyturgiát és az egyházlátogatást
