Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1901-01-30 / 1. szám

15

pont nem türelmetlen, hanem határozott. Türelmetlen inkább'a támadás álláspontja, moly — úgy látszik — azt kívánná, hogy nem a luth., hanem a rof. egyház álláspontjára helyezkedjünk, mert — mint ezikkemben rámutattam — csak nz nem lát elve szerint^az urvacsorai keverésben elvetendő dolgot és nem követeli ezen legbensőbb, az úrvacsorái k zösség feltételéül, a hit egységének kötelékét. Csak azért tombol úgy czikkera ellen, mert nem ismeri el a mi álláspontunk jogosultságát és megakarja nekünk tiltani egyházunknak tartozó legelemibb kötelességünk teljositésót, a hűséget. És ez az igazi türelmetlenség. Mi nem kívánjuk a Prot. egyh. és isk. laptól, bog}’ saját egyházának tartozó ezen hűségét meg ne tartsa, sőt biztosítjuk, hogy a hitvallásához hű kálvinistát nem gúnyoljuk, hanem igenis tiszteljük s többre becsüljük annál, ki egyházát az angol szekták valamelyikének részben vagy egészben feláldozza. Ennyiben tehát álláspontunk nem kálvinista ellenes. Amennyiben azonban a lutheránus és a kálvinista egyház kezdettől fogva külön, önálló egyházat képezett és őzen önállóságát a történet folyamán meg is őrizte és mi luth. egyházunknak ezen önállóságát, sajátosságát és különösen tanbeli tisztaságát védjük, védjük nemcsak Rómával, hanem Genflel és Angliával szemben is ennyiben lehetne nálunk kálvinista ellenes álláspontról szólani. Re ennyiben az igazi reformátusok álláspontja is lutheránusellenes. Amit csak azok helyteleníthetnek, akik vagy más, mint a mi egyházunk, vagy egyáltalán semmi egyház állásponján sem állanak. Ilyenek ellenkezése s türelmetlenkedése azonban meg neui téveszthet, hanem csak megerősithet álláspontunk, törekvéseink helyességében.

Re a nevezett lap támadása — úgy látszik — a mi állásfoglalásunkat, mint a magyar (ezt hangsúlyozva) kálvinisták ellen való állásfoglalást akarja megbélyegezni, azaz úgy állítani oda a dolgot, mintha múltkori ezikkünknek politikai, a magyarok ellen irányuló ezélzatja volna. No kérem, ez a legsilányabb harezmodor. Aki czikkünket tényleg elolvasta és mégis ilyet állíthat, az rosszakaratból beszél, az a tények ismerete daczára is a tényéktől eltérőt mond azért, hogy ellenfelét azok előtt, kik maguk a dolognak utána nem járhatnak, befeketítse, őt olyan csúnya bűnnel rágalmazza, melynek valakire való kenésével megnyerheti a győzelmet — érnek nélkül. Az érvek erejét helyettesíti a rágalom pusztító mérge.

Végül hadd álljon itt még az a kép, melyet a támadás szerzője az orthodox luth. felfogásról rajzol: „Hiszen csak az ostyával való úrvacsora az igazi (ezt mondja az orthodox lutheránus ?) s hiszen az orthodox lutheri felfogás szerint a kálvinista, a ki nem hiszi, hogy az úrvacsorában testiképpen veszi a Krisztus testét és vérét ez nem keresztyén (igazán?) és csak kárhozatot eszik és iszik.“ Aki ilyen képet tud rajzolni ellenfeléről, hogy azt ily torzképpol annál könnyebben leterithesso és nem tud jobban elmélyedni ellenfelei szavának értelmébe (ami szeretet volna), az ne beszéljen szere* tétről, legkevésbé ott, ahol az nincs helyén. Messze vezetne ugyan, ha dogmatikai s ethikai fejtegetésekbe akarnék bocsátkozni arról, hogy az egyházhoz való hűség és az igazság védelmében tanúsított határozottság nem ellenkezik a szeretettel, nem szeretetlenkedés. Ha a támadó szerző jámbor pio- tista laikus volna, kinek fejében az érzelmek túlsúlya alatt a tiszta fogalmak képződése és létezése hiányos, akkor ezt szükségesnek tartanám. Különben kimutathatnám akkor azt is, hogy még a diaspora gondozásában is érvényesülni kellene a mi egyházunk konfessionális álláspontjának és hogy az lehetséges is volna, vagy legalább olv egyezség alapján kellene annak történni, nuly a nagyge- resditől eltérőleg egyházunk alapelveivel nem ellenkezik. Csakha mindezek kizárt lehetőségek, azaz lehetetlenségek volnának, mondhatná rám a Prot. egyh. és isk. la}), hogy szeretetlenkedem. Dj mig ezt ki nem mutatja és mig érvek nélkül rágalmaz és ferdítésekkel dolgozik, addig joggal adhitom vissza a kölcsönt, mondván, hogy mindez nszégye- néro válik egy keresztyén lelkipásztornak.“

Ami végül csekély személyemet illeti, mint igen sok egyházi lapnak (a Prot. egyh. és isk. és az Ev. egyh. és iskolának is) sok munkatársa, úgy én is álnév alatt irtain, mert azt gondoltam, hogy czikkem érnei szóljanak, személyem pedig ne zavarjon senkit az érvek mérlegelésében, hanem maradjon háttérben, mig a „Prot. egyh. és isk. lap“ támadásának szerzője — úgy látszik — azt hiszi, hogy személyének ismerete pótolja az érvek hiányát. Re hogy az álnév használatát nálam mégis senki félre ne magyarázza, bátorkodom azt aláírni.*)

Lie. Dr. Daxer Oyörg-y.

— Ideális szervezet, melynek körén belül a keresztyónség magasztos elvei megvalósíthatók, volt a legutolsó egyetemes gyűlésnek az ogyetomes fel*) Én vagy tiz év óta komoly egyházi lapnak tartottam a Prot. egyh. és iskolai lapot. A lapom ellen intézett támadás azon nézetembem nem ingat meg. Persze néha .jó lapban is napvilágot láthat az oly otromba támadás, a minőt a nevezett czikk intéz ellenem és munkatársam ellen. A »Prot. egyh. és isk. lap" is hallja e színtelen és iránytalan egyházi lapok folytonos csi- ripelését ellenem és lapom ellen. Ezeket a silány iránytalan lapokat utánozni bizony egy komoly laphoz nem illő dolog. A magyar kálvinisták ellensége sohasem voltam, sőt az igazi kálvinistát mindég becsültem. Nem is akartam sohasem a kálvinistákat támadni, hiszen midőn azt akarjuk, hogy mi lutheránusok egészen lutheránusok maradjunk, ezzel a kalvinismust nem támadjuk. A kal- vinismus a régi uniált gyülekezeteket is megbontotta Temesvárott, Pancsován, Kikindán. Helyesen cselekedett — csak azután ne emlegessék az uniót a papiroson sem ; mert az élet azt meg- < hazudtolja. Szerkesztő.