Evangelikus egyházi szemle, 1901 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1901-01-30 / 1. szám

11

zalékot fizetnek, a még magasabb jövedelműek pedig 2 százalékot Minden lelkészt állomás 75 márkát fizet évenként; azonban az egyházkormány és a kultuszminiszter képviselője azon Ígéretet tette a zsinat előtt, hogy otne 75 márkát az államsegélyből (Zuschussfond) fogják kiutalványozni, úgyhogy csak a legtehetősebb gyülekezetek fogják fizetni. A gyülekezetek hozzzájárulása a tagok állami jö- vedolemadójának 2 százalékában állapíttatott meg.

A Párisban tartózkodó Krüger elnök vasárnapjáról a következőket olvassuk : A sok látogató, ki vasárnap fölkereste, majdnem kivétel nélkül azon választ kapta: „Ma vasárnap van, azért nem fogad az elnök.“ Reygel 6 órakor fölkelt, reggelizett s a bibliát olvasva, egyedül maradt. A teremben 10 óra felé családja és számos búr gyűlt össze. II órakor az elnök maga tartotta az istentiszteletot. Az 55. zsoltárt választotta beszédje alapjául. Az istentisztelet után az elnöknek Hollandiából épen megérkezett unokái léptek be; letérdeltek nagyatyjuk előtt, ki megáldotta őket. A család összes tagjai délután szép csendesen együtt maradtak.

A „Leipziger Missionsblntr szerint a folyó téli semesterben a Németbirodalom 7 egye te mén tartanak misszióról fölolvasásokat, úgymint: Berlinben, Erlangenben, Göttingenben, Hallében, Königsbergben, Marburgban, és Lipcsében. 11 egyetemen akadémiai misszió-egylet áll fenn, melyek fölolvasásokkal és lapokkal terjesztik a misszió ismeretét a deákok között.

Az amerikai missziói püspök, Graves jelentése szerint, mely szept. 7 én kelt Sanghaiból, addig 117 angol és amerikai misszionáriust gyilkoltak meg éjszaki Chinában és 100-nál többnek holléte ismeretlen. Az életben maradottak a kikötő városokba vagy Szibériába menekültök. A legnagyobb vesztesége van a chinai benföldi missziónak (China- Inland-Mission), melynek állomásai mélyen az ország bensejében vannak szétszórva: 104 állomása elpusztult v. elhagyatott, 50 missionárius és 14gyermekük megöletett, 400 — 500 misszionárius sokszor kimondhatlan fáradalmak és veszedelmek közt a partvidékek felé menekült. Némely holyen a menekülőket csak azért engedték tovább, mert gyermekeikkel protestáns misszionáriusoknak jelentették ki magukat, minthogy a ohinaiak gyűlölete különösen a politikailag szereplő római ka- tholikus misszionáriusok ellen irányult. A skandináv misszionáriusok az éjszaki tartományokból, valamint a németek Délen (Berlin 1. Basel és Barmen) és Kiautschanban (Berlin I. és IV.) vaiameny- nyien megmenekültek. A benszülött keresztyének közül 40 ezernél többet gyilkoltak meg.

BELFÖLD

— Lajta-Ujfalu. Sopronrnegye ezen határszéli községében. Ebenfurth osztrák város tőszomszédságában, Kismarton, az Eszterházyak ősi fészkének közelében, néhány év óta hatalmas gyáripar fejlődött. A gyárak több ezer munkást vonzottak oda, köztük számos evangélikust is és mivel Kismartonban, sőt az egész vidéken mindenfelé szintén nagyon megszaporodott az evangélikusok száma, közel s távolban pedig nincs evangolikus lelkész, a szükség pedig megkívánta, hogy Lajta-Ujfalu központtal missziói lelkészi állás szerveztessék, ha nem akartuk, hogy odavándorolt néhány száz hívőnket idők folytán a hatalmas római egyház elhalássza. Az ügy b'ischer Imre esperességi felügyelő személyében lelkes pártfogóra talált, ki Gyuratz püspököt is megnyerte az ügynek s mivel a szórványbeli hívek is szép áldozatkészséget tanúsítottak, múlt évi advent 4 ik vasárnapján Ludig Gusztáv missziói lelkész már elfoglalhatta hivatalát. Eddig Lajta-Újfalun 130, Kismartonban 60s Eben- furthban 35, tehát 225 lelket talált, kik az istentiszteletet s úrvacsorát, mit felváltva Lajta-Újfalun egy gyári teremben s Kismartonban az all. polg. iskolában tart, szorgalmasan látogatják; de még mindég jelentkeznek uj egyháztagok, kik eddig evangélikus voltukat elhallgatták. Ludig azonkívül állandó hitoktatást teljesít a lajta uj falusi állami népiskolában, valamint a kismartoni nép- és polgári iskolában s Baum Miksa lajta-ujfalui jutta- gyári igazgató lakásán, azonkívül még 7 evang. úri gyermeket tanít. Ki ne látná be tehát már most is ezen missiói lelkészi állás fontosságát?

S mitől kell félnünk ? Attól, hogy az állás nem lesz fentartható. Miért ? Mert a lelkésznek többnyire a szegény napszámos hívek áldozatkészségéből eddig csak 860 korona évi fizetés van biztosítva, miből csak lakásért 384 koronát fizet. Azonkívül mibe kerül az ide oda utazás, az élet, ruházat stb. I)e minek irom le mindezt oly részletesen*? Azért, hogy e concret esetből rámutassak azon nagy könnyelműségre, mellyel hazai egyházunk szórványait elhanyagolja. Ezer és ezer lelket vesztünk el ez által, melyeket egy kis jóakarat s anyagi eszközeink helyes felhasználása mellett meg lehetne menteni. A gyámintézet s vezéremberei információi alapján a Gusztáv Adolf egylet ilyen s ne egyes protegált helyekre fordítsák figyelműket. De különösen fontos feladat vár diaszpóránk megmentése körül a közalapra. Híveink keservesen fizetik ezen czélra filléreiket, de szívesen tennék ha tudnák, hogy a szórványbeli hivek gondozása s megmentésére s nem vallásilag sokszor rosszabb, mint indifferens középiskolák s az eperjesi jogakadémia segélyezésére fordítják azokat. Ez évben a lógsz;-