Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1900-07-30 / 7. szám
114 ez, hanem első sorban uj zászló bontás azon hadjáratra, mely országszerte megindult arra J nézve, hogy hazánk teljesen „Regnum Maria- \ num“ lehessen. Az utóbbi két évtized alatt uj nemzedéket neveltek. Egy előkelő ifjú gróf nyiltan, az egész j ország színe előtt hirdeti, hogy hazánkra nézve a reformátió oly csapás volt, mint a tatárjárás. > A pozitív erkölcs megőrzésére csak egy mód van, hűnek lenni az egyedül üdvözítő egyház iránt. A protestáns államok és nemzetek virágzása csak külső máz. És ily elveket nem valami korlátolt íranciskánus barát hirdet, hanem egy magas műveltségű four, a kinek módjában volt a külföldön is szétnézni. Minő erős fátyolt borítottak gyermekkori nevelésében az ily férfiúnak lelkére? Az ilyen egyéniségek hatalmas oszlopai a pápista egyháznak, vak eszközei a meginduló harcznak. Az utolsó félszázad alatt mily nagy avál- ( tozás. A negyvenes években épen katholikus j világi urak voltak a legerősebb védelmezői egy- 1 házunknak, a szabad vallásgyakorlatnak Ma a j magas klérus ép a világi főurakat használja j fel czéljai elérésére. Mi nem ünnepiünk, nem vigadunk. Védelmi j álláspontra kell helyezkednünk. Törvényhozástól, j politikai szövetségtől nem sokat várunk. Hiszen védelmünkre a múltban is nagyszerű törvé- j nyékét hoztak — de azok bennünket meg nem védelmeztek. Mi külső vívmányok, szabadelvű eszmék- tol oltalmat nem várunk, helyzetünk jobbra- fordulását nem reméljük. A mi erősségünk a jelenben is csak az lehet, a minek köszöni a reformátió diadalmas : útját: a tiszta, képmutatásnélküli hit a mi egyedül Üdvözítőnk és Megváltónkban, a Jézus Krisztusban Csak ezen az alapon fejlődhetik egyedül pozitív erkölcs, a melynek maradandó értéke van Isten országában. \ E hitet elnyerve Isten kegyelméből, a Szentlélek által, keresztyénségünk nem lesz puszta czégér, divatos sport, hanem erő, a melyen a pokol kapui sem diadalmaskodnak. Meggyőződésünk, hogy egy mustármagnyi rész hazánk kilenczázados keresztyénségében e hitből, többet használ hazánk boldogulására mint a „Regnum Marianum“ minden fényes körmenetei, durrogó diszlövései, pezsgős pa- laczkokkal diszitett asztalai, nagyokat mondani akaró diszszónokai Nekünk ez év, ez ünneplés legyen az önmagunkba szállás ideje, hogy megerősödve az igaz hitben, Krisztushoz és az ő evangeliumá- ; hoz hűek maradjunk, és végezzük azon missiót, ; melyet Isten reánk bízott, hogy ez ország ne legyen „Regnum Marianum,“ hanem benne és népeiben Krisztus szelleme uralkodjék. Alföldi. A pokol. Jrta : Benzon P. E. hjermindi (j)ár\ia) lelkész.-Engedélyezetl /ordítás. IV. Férje temetése után következő első vasárnapon Hansenné a templomba ment. E vidék szokása volt, hogyha valamely családnál a lelkész egyházi cselekményt végzett, a család két három tagja a következő vasárnapon templomba ment. Egyrészt udvariasság volt az szemben a lelkészszel, másrészt nyugtázása a vett szívességnek. Ez esetben pedig, mivel Schou végezte a temetést, Hansenné természetesnek tartotta, az overbecki templomba menni. Péter azon nézetben volt, hogy mehetnének saját gyülekezetük templomába is; de Hansenné irtózott Vanborgtól és ép azért Péter gyorsan a kocsiba fogott, hogy elmehessenek Över- beckbe, Schou falujába. Az overbecki templom tömve volt, alig birtak Hansenék helyet találni. Hansenné sohasem látott ilyesmit. Az ének erőteljes volt. A kántorra nem volt szükség; mert a nép nélküle is kitünően énekelt. A lelkész felment a szószékre. Ugyan az az igénytelen fellépés, a minő a temetésen volt. Hangja természetes, nyugodt. Vanborg sokkal erőteljesebb megjelenés volt s a mellett folyton karjait emelte. Schou beszédjének tartalma elfeledtette az igénytelen megjelenést. Péter halászatáról szólott, s arról, miként borult Péter az Ur lábaihoz, azt mondva: távozzál uram tőlem, mert én bűnös ember vagyok. E szavak felett prédikálja, Schou azt mondta, hogyha mi ugyan ezt nem valljuk és nem érezzük magunkat bűnösöknek s méltatlanoknak arra, hogy az Ur hozzánk jöjjön, nem juthatunk ő hozzá és az Ur nem használhat bennünket. Beszélt a hegedűről, mely akkor ad legszebb hangot, ha előbb összetörik, s azután újból összerakják. Ez a kép meghatotta Hansennét; de magára alkalmazni nem tudta, mert megtörve nem volt eléggé. Gond és szerencsétlenség őt is sokszor érték az életben, de a lelkész nem ezt értette. Tankönyvében szó volt Dávid királyról, mint nagy bűnösről. Mindnyájan bűnösök vagyunk, ezt ő is
