Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1900-12-30 / 12. szám
183 lantur ex ecclesia, ó elvileg a tévedések ellen küzdött — az egyház érekében. Be kell látni quanta res errores in ecclessia parsisse. Azért kell a tévedéseket diss orte ac clare tollere. Buzgósága tehát az isteni igazság dicsőségének elhomályositá- sa ellen való megóvására és minden Opportunismus és diplomatikai gyengeségekkel szemben való megvédésére irányult. Tersze, a hol az egyháznak az igazság, a tiszta tan vallásában álló belső égi/' sége iránt nincsen érzék, ahol a hitben való egység nélkül a pusztán külső szervezeti egységet is elegendőnek tartják egyház alakítására, a hol a tiszta egyházi tan fontosságát az egyházi életre el nem ismérik, ott Flacius működésének igazságos méltatását hiába keressük. Innen van, hogy már az ő korában a philippisták szemében és később hosszú ideig Twesten és különösen Preger igazságos méltatásáig egyike volt a leggyülöltebb theologusoknak, aki mindenkor minden theologiai felületességnek és liberalismusnak, hitvallási jel- lemtelenrégnek, sentimentalismusnak ós általán a lutherania mindennemű ellenségeinek valóságos botrányköve volt. Kawerau itéletévol, melyet Fla- ciusnak az interim ellen való küzdelmére vonatkozólag hoz, befejezzük ezen czikk ismertetését „es muss klar bezeugt werden, dass die Flacianer einen hochnötigen, gerechten Kampf geführt haben.“ Ami lutheránus egyházunk történetében igen fontos szerepet játszott Gerhard János hires theologus. Az ő működése, a czikk Írója szerint a lutheránus orthodoxia tetőpontját képezi. Az ö nagy kegyessége, szerénysége, istenbizalma megczáfolja azt a közkeletű szójárást, mely szerint a luth. orthodoxia élettelen és elcsontosodott lett volna. Aki ezen nézetben el van fogúivá, csak olvassa el Gerhard med tationes sacrae ez. asketikus könyvét. Vagy ismerkedjék meg Gerhardt Pál, a leghire sebb egyházi énekköltővel. Pedig Gerhardt Pál még később élt — a lutheránus orthodoxia korában. Es Gerhardt egészen a miénk, akire büszkék lehetünk. Oly lutheránus volt, hogy inkább elhagyta Berlint, ahol tőle a választó fejedelom olyat kívánt, amiben ő a luth. vallás szabadságának megsértését látta. Es mégis ezen szigorúan lutheránus Gerhardt irta egyházunk legszebb, legbensőbb, legkegyesebb egyházi énekeit. Azért lehetetlen, hogy a lut. orthodoxiában nem lett volna élet. Gerhardt mellett említendő Herman Miklós egyházi énekköltő, kinek életét ós müveit Loesche bécsi tanár ismerteti, és Gellert, kiről Bertheau irt egy czikket. Azonkívül felemlítjük még azon ezikkeket, melyek Hafenreffer lutheránus theologusról Hcr- berger Valentinius, hires luth. prédikátorról ós Ha- bermannról egy hires, még ma is sokat használt kis imádságos könyv szerzőjéről szólnak. A Pietismus egyik legtisztoletreméltóbb alakja volt kétségkívül Francko, a hallei árvaház és vele kapcsolatos egyéb intézmények hires alapitója* Róla Förster néhai hallói tanár irt egy czikket. Valamivel későbbi időbe, a felvilágosodás korába vezet bennünket azon czikk, mely a hires hamburgi lelkészről Ooeze János Menyhértről, Lessing hires ellenfeléről szól. Középiskoláinkban Lessing irodalmi működésének jellemzésével kapcsolatban bizonyára esik itt-ott egy-egy szó Goeze felől is és bizony alighanem úgy Ítélnek fölötte, mint Lessing idején. Pedig a mi korunk, moly már higgadtabban tudja a köztük folytatott viták aktáit megítélni, mindinkább Goezenck is kezd igazságot szolgáltatni. Igen örülünk, hogy az igazságszolgáltatás ezen ten- dencziája Bertheau czikkében is nyilvánul. A múlt század valamennyi theologus ű közt ő neki kellett a legtöbb gúnyt eltűrnie, mivel az uralkodó szellemnek, a felvilágosodásnak nem akart meghódolni. Alszenteskedő képmutatónak, ostobi papnak pápának inquisitornak csúfolták azért — mert az egyház tanáért síkra szállt. A felvilágosodás emberei nem tudták felfogni — akár csak a mi pozsonyi akadémiánk egyes tanárai még akkor, mikor őket hallgathattam, hogy valaki becsületes meggyőződéssel és tiszteletreméltó okokkal az ő bölcsességüktől eltérő, az egyházi tannal egyező álláspontra helyezkedhossék. Azért nem tudják Goeze eljárását tiszta indokból magyarázni. Ilyen a liberalis felvilágosodás tolerantiája és szabadságszeretete! Bertheau azt mondja, hogy ma már mindinkább elismerik, hogy Goezet a rágalom ós rosszakarat (Boss- heit) fegyvereivel bántalmazták. Szerinte alapos képzettségű theologus volt, aki legtöbb ellenfele fölött állott és a philosophiában, meg a szépirodalomban is jártas volt. Hogy Basedownak a vallásos nevelésre vonatkozó elveit megtámadta, azt ma senki sem helytelenítheti többé. Semlerrel szemben is igaza volt Bertheau szerint. Lessinggel szemben is neki volt igaza, mikor a történeti eseményeknek jelentőségét hitünkre hangsúlyozta. Bertheau szerint Lessingnek megbocsáthatatlan hibája az. hogy Goezét a szellemi korlátoltság és a tudomány- ellenesség typusává tette. Goozenek lelkiismerete dolga volt, amiért síkra szállt, mig Lessing ellenfelét csak ugratta. IRODALOM. Apologia, azaz az ágostai hitvallás védelme, irta Melanckton Fülöp. Az eredeti latinból magyarra fordította Mayer Endre, eperjesi theol. tanár. Budapest, 1300. 428 lap. A Luthertársaság könyvkiadó hivatala.
