Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1900-11-30 / 11. szám
175 ka bárki lesz jogositva kátét és kátémagyarázatot / kiadni, hanem ha Magyarország levéltáraiban felhalmozott gazdag történeti anyagot feldolgozzák. Ez ( volna a mi erkölcsi feladatunk. Kérdjük, hogy a liiva- ' tottak közül [hányán foglalkoznak vele? Bizonyára könnyebb német források után készült „eredeti“ mun- ; kákát és tankönyvet Írni s igy Íróvá tenni, mint ’ levéltárakban görnyedni. /. j — Az „Et. egyh- és iskola“ 44-ik számában Veres József, szokása szerint, lapom megjelenése után, éles kirohanást intéz lapom, de főleg személyem ellen. Úgy állitja oda magát, mint a ki akaratlanul ment bele a harczba, mint a kit tisztán a közérdek és az egyház létérdeke kényszerit reá, hogy zászlótartó szerepében elöl küzdjön. Szeretem az elvi har- czot; mert a nézetek általa tisztulnak; de az a harcz, melynek Veres József zászlótartójául tolja fel magát, nem elvi harcz, hanem első sorban személyes harcz. Ha nem volna személyes harcz, úgy a szerkesztő úr nem nyúlna a gyanúsítás hitvány, kopott fegyveréhez, melyre nézve már annyiszor elmondtam, hogy azon fegyverekkel szemben érz '^ketlen vagyok s nincs reá más válaszom, mint a megvetés gúnyos mosolya! Azon fegyver, hangoztassa ezerszer is a „pánszlávizmust“, engem meg nem sebezhet, sem utamat el nem zárja. Akik engemet ösmernek, azok jól tudják, hogy politikai ideálok iránt nem lelkesedem. Veres pozitív adatot ellenem fel nem hoz. Ö ezt mind csak kiérzi lapomból, különösen abból, a miről nem irok. Érzelmekkel nem vitatkoaom, azokkal szemben úgyis minden érvelés hiábavaló! Lapom czélja a tisztán egyházi, ortüodox-hit- vallási iratainkkal megegyező irány érvényesítése és megerősítése. E<t mindenki láthatja a lap hat évi fennállása után. Ezzel szemben folyton a „pánszlávizmust“, mint czélt emlegetni, vagy lelki korlátoltság, vagy pedig számitó rosszakarat. Bármelyik legyen is, az bizonyos, hogy ily forrásból eredő támadásokra nem válaszolhatok. Politikai elveimet múlt évi polémiámban nyíltan kifejtettem s a ki abban „pánszlávizmust“ lát, az egyáltalában politikai szin- vakságban szenved. Veres szereti lapját „egyetlen“ lapnak nevezni. Egyházi lapnak bizonyos egyházi, theologiai irányt kell képviselnie. De az „Evang. Egyh. és Isk.“-nak nincs semmiféle iránya; valószínűleg csak azért, mivel szerkesztőjének nincs theologiai világnézete. Még ha tisztán liberalis irányú lenne, igy sem volna ártalmas; de az „Ev. Egyház és Iskola“ egyházilag színtelen „quodlibet“. Ez nem tisztán az ón véleményem, hanem mindazok véleménye, kik a dologhoz értenek. Igen, nincs semmi sem, ha csak a teljes szintelenség nem az, ami e lapot a ref. vagy unitárius laptól megkülömböztetné, Ily irányban vezetett magyar lapra tehát nincs szükség; mert például a Budapesten megjelenő „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap“ sokkal komolyabban, egyháziasabban és alaposabban tárgyalja a mi egyházi ügyeinket is. De tessék csak átlapozni lapja múlt évi számait s hasonlítsa azt össze bármely vidéki lapocskával s látni fogja, hogy azt is éppen úgy lehetne egyházi lapnak nevezni, mintáz „Ev. Egyház és Iskola“ ezimü egyházi lapot. Irányt, elveket, tájékozást nem ad. Irodalmi rovatában közli a lapok szemléjét, vagy lenyomatja a Légrády testvérek körözvónyét „Brehm“ Thierleben-jére vonatkozókig. Vezérczikkül közöl indítványt, vagy egy prédikácziót. Végül a vonatok indulásáról Budapesten szóló közlemény elfoglal egy egész oldalt — a mindig ritkított sorokban nyomott lapból. V. szereti felhozni, hogy szerkesztő’"elődje csak egy ivet, ö pedig másfél ivet ad. Azonban ha a nyomás a régi lenne, alig tenne ki a lap többet. A papiros mindenesetre több Nem az egy házias hazafias lapot akarom tönkre tenni, hanem az egyházilag elvtelen, felületes egyházi lapnak nevezett pletyka raktárt — igen, hogy ilyen lapja ne legyen egyházunknak, az egyházi érdeli; mert a theologiai szintelenséget és felületességet másokra is átviszi; mert megjelenése bizonyos tekintetben egyházunk szegénységi bizonyítványa! Megjelenik benne itt-ott egy-egy jobb czikk is, de az is értékét veszti az egész lapban uralkodó elvtelenség és a szerkesztőnek theologiai tájékozatlansága folytán. Hiába, egyházi lapot szerkeszteni nem könnyű dolog, .-vz ember lehet antisemita képviselő — csak tudja szidni a zsidókat. Az ember lehet függetlenségi képviselő, — csak jó öblös szájjal kritizálja le a kormányt. De egyházi lap szerkesztéséhez kell theologiai tudomány és alapos tájékozottság a jelen kor vallásos mozgalmaiban. Ezt nem lehet oly könnyen megszerezni, mint a képviselőséget. Nagy gorombaságnak nevezi Veres, hogy azt merem állítani, miszerint nem kiváló érdemei alapján lett esperessé. Én öt mint politikust ösmerem, abbeli diadalai nem ösmeretlenek, de egyházi alkotásait felfedezni nem vagyok képes Nem akart részemről gorombaság lenni azon állítás, hogy nem érdemei alap- í ján lett esperessé, hanem egyszerűen a ténynek re- , gisztrálása. Ne képzelődjék az esperes ur — bárme- \ lyik papja esperességének való és érdemes az espe- ( lesi hivatalra, mindenkinek meg van az a képzettsége és képesítése, melyre büszke és sokat tart Veres ur Érdemei alapján ritkán lesz az ember esperessé és pappá. Készségesen elösmerera, hogy én sem lettem érdemeim alapján csabai pappá és hogy bármelyik lelkész társam sokkal érdemesebb lett volna ez állásra. Érdemeiért fájóan érintve, az esperes ur nagyon 8zomoru bizonyítványát adja annuk, hogy a kedély kiművelésére mily kevés gondot fordított. Úgy tesz, mint az alföldi utszéli suhanczok, ha már ellenfelükre
