Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1900-11-30 / 11. szám

1<)7

IRODALOM

— Sehtieller István: Pacdagogiai dolgozatok. Első kötet. Budapest Hornyánszky Viktor 1900. (352 old.) Ara?

A szerző pacdagogiai dolgozatainak ezen első kötetében több részben már eddig ismert, részben már másutt megjelent értekezését nyújtja nekünk összegyűjtve egy szép kötetben. Mindjárt elsőnek közli olvasóink előtt is ismeretes búcsúbeszédjét, amelylyel 1895. febr. l én megvált pozsonyi theol. akadémiánk igazgatói állásától. Schneller ezen búcsúbeszédje mutatja legjobban, mennyire liberális volt az ő theologiája. O maga mondja, hogy nem felekezeti theologiai, hanem Leyden és Páris mintájára a felekezotnólküli oallűstudomángi fakultás a felekezetnélküli valódi kultur állam tudomány egyetemén volna az ő theologiájának igazi otthona. Úgyszintén ismeretes lesz egyesek előtt szerzőnek harmadik helyen közölt értekezése a magyarhoni ág. h. ev. kér. egyház theol. oktatásügyéről, mely a vallás és közoktatásügyi minister megbízásából a millenium alkalmából irt „A felső oktaiásügy Magyarországon“ ez. könyvben jelent meg. Az ötödik helyen közölt értekezés az „University exten- sionról“ megjelent az „Athenaeum“ ez. folyóirat 1899-iki évfolyamában, mig „a magyar nemzeti egyetem keletkezéséről“ irt értekezés az Erdélyi Muzeurn 1899. évfolyamában látott napvilágot Az utolsó értekezést „az egyetemi tanulmányozás tárgyi feltételeiről“ lapunk olvasói előtt szintén már ismertettük akkor, mikor azt a szerző legelőször külön kinyomatta. Ezeken kívül van még ezen kötetben egy „székfoglaló“, melylyel egyetemi előadásait nyitotta meg a szerző és egy értekezés „az egyetemi tanulmányozás feladatáról.“

Nem szándékunk ezen értekezések mindegyikével egyenként foglalkozni, ámbár megérdemlenék. Úgy azért, hogy sok olyan gondolattal találkozunk bennük, amelyeket csak helyeselhetünk, úgy azért is, mivel szerző sok gondolatának ellent is kellene mondanunk a nélkül, hogy fel kellene adnunk a reményt, hogy egymást még sokban megérthetjük. Természetesen a szerző theologiai és egyházpolitikai nézetei közt találnánk legtöbb olyanra, amelyekkel máraz ő liberális álláspontjától eltérő positiv álláspontunknál fogva ellenkeznünk kell. Így nem hagyhatjuk említés nélkül a szerző e mondatát, hogy a theologia „nemzetivé csak a rideg c mfessionalismus fölé való emelkedése által válik“ (109). Eltekintve ezen itélot értékmértókónek helyes vagy helytelen voltától, ; ez állítás helyességét határozottan tagadjuk. A j nemzetinek és a confessionalismusnak, mint ilyen- \ nek, ilyen szembeállítása lehetetlen. Még a tapasz- j tálát sem jogosít fel erre, legfölebb ott, a hol a „nemzeti“ fogalmát úgy határozzák meg, hogy az ;

az evangeliom szeretet -- és a Protestantismus egyéniség — (s igy anyanyelv) elvével ellenkezik. De ilyen koresztyéntelen pogány elvok ellen tiltakozni minden keresztyén iránynak s nomcsak a confessionalismusnak kötelessége. Porsze a eonfes- sionnlismus azért, mivel a keresztyénség követeléseit sokkal szigorúbban veszi és a világ tetszésére sokkal kevesebbet ád, annak kodvéórt nem alkuszik a keresztyénség elvei felett, ezen keresztyén kötelességet rendszerint sokkal komolyabban fogja ‘ venni.

Pgyszintén nem egyezhetünk szerző nézetével, hogy a pozsonyi theol. akadémia . tanerők száma ( tekintetében nemcsak a bécsi, hanem több külföldi theol. fakultás fölött is áll.“ Tekintve azt, hogy a külföldi és még a bécsi fakultások hallgatói is az egyetem más fakultásainak tanárait is hallgathatják, a pozsonyi tanárok, számbeli túlsúlya is csökken, és ha még hozzá vesszük, hogy ott mégis csak mindenütt tudományos tekintélyek, sőt legtöbbször elsőrangú tudósok a tanárok — akkor a mérleg nagyon is Pozsony hátrányára megbillen. Ami meg azt illeti, hogy a pozsonyi akadémia „a vallás tudomány legújabb az iskolaszerű theologiá- tól függetlenül fejlődő vívmányait a németországi egyetemek nél sok kai szabadabban és határozottabban fölveszi szervezetébe“ — úgy mi ebben egyrészt igen kétes értékű olőnj't látunk csak. másrészt meg azt vetjük latba, hogy ott ezen „vívmányokat- (melyek alatt a szerző bizonyára leginkább a vallástörténet elméleteit s hypothesised és igazi eredményeit is érti) az is- olaszerü theologia tárgyalásán belül, főleg a dogmatika élőjén vagy az npologotikában, tehát a keresztyén hit álláspontjáról és oly helyen, hol azok nem hatnak esetleg oly rombolókig a fiatal lelkületre, igenis tekintetbe veszik és a maguk értéke szériát mérlegelik.

Ezen mondottaink szerint Ítélendő meg szerző azon dicsérete is „hogy az általános vallástörténetnek nemcsak kötelező előadása, hanem kötelező vizsgatárgygyá való tételo által“ a pozsonyi theol. akadémia ... az összes némotországi theol. fakultásokat megelőzte Messzire vinne, ha mi a vallás- történet ezen túlbecsülésével szemben arra vonatkozó nézotünkot, mely nem volna teljesen elutasító, ki akarnók fejteni. De megjegyezzük, hogy sokkal fontosabb theol. disciplinák pld. a dogmatörtónot vagy a symbolika sem a bibliai theologia, történet és bevezetés teljes egészében és még mások — melyek egyházunkra s lelki pásztorainkra sokkal szükségesebbek és a keresztyénségnek, mint valóságnak tudományos megértésére is sokkal nélkülöz- hetlenobbek, nem szerepelnek a theol. akadémia vizsgáinak tárgyai (csak az u. n. „szabad tárgyak“) közt. Csak igy lehetséges, hogy lelkészeink tán tudnak, mert hallottak valamit a fotisismusról, a