Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1900-11-30 / 11. szám
165 Papi kényelmeskedés és a rationalismus kíméletlensége tette tönkre ezt a kedves jó intézményt, most, midőn komolyan kell foglalkoznunk azzal, miként mentsük meg az egyházat a elvilágosodás- tól, itt az ideje annak is, hogy ezt a légi, jó intézményt újból életre keltsük. Az uj házasoknak esküvő után emlék lapot és a házasóletnek szent kötelecségoiro oktató, intő nyomtatványt kell adni. E'.t tudtommal behozta torzsai és petrováezi testvérünk. Kívánatos, hogy ezen szokás általánossá váljék az egész egyházban. Nem elég, hogy az uj házasok csak tanúsítvánnyal kezükben kezdjék meg házaséletükot, de koll, hogy legyen valami látható emlékök, mely figyelmeztesse őket, hogy ők tulajdonképen cvang. keresztyén házas felek s az egyházi házasságkötés által lettek tulajdonképen keresztyén értelemben házasokká; kell, hogy valami figyelmeztető emlékük legyen, mely őket az iránt oktassa, hogy a házasság nak nem csak jogi, de mint isteni szerzeménynek eminenter erkölcsi, vallási oldala s kötelessége is van. Az egyes családok látogatását illetőleg, megvallom, nem vagyok magammal tisztában. Sok érv szól mellette, sok ellene. Sok hírneves lelkipásztor sürgősen ajánlja, sokan (igy hogy mást ne említsek, maga a nagy Lőhe, ha nem is kárhózlatju, de nem ajánlja) perhorrcszkálják. Menjen-e a le - kész egyszer, vagy többszőr évente egyes családokhoz látogatóba nem hivatalosan, ki nem hagyva azonban akkor egy családot sora az eldöntetlen kérdés. Nekünk tót lelkészeknek itt lent Bácskában nagyon megkönnyíti a dolgot az úgynevezett újévi koleda. Még csak 25 év előtt minden egyházban kötelező volt. Ma már több egyházban be lelt szüntetve s helyette semmi más jobb nem lett életbe éptetve. Sokan — valljuk meg — kényelmeskedésből s bizonyos hierarchikus gőgből perhorreszkálják ezt az ős régi luth. tót szokást. Pedig kár. Van annak igen sok jó oldala. Csak a reá tapadt salaktól kell megtisztítani s lehetőleg vallásos benső- séggel kell végezni. Azon körülmény, hogy némely házban nem szívesen látják a lelkészt, pláne el is bújnak néhol előle, hagyva a szobában egy árva lelket, ki a családot representálja, nem érv az intézmény ellen. Az apostolokat sem fogadták mindenütt tárt karokkal s mégis mentek mindenfelé s vitték az evangéliumot. Hogy a ház- ról-házra való járás téli vad időben, esős-havas napokon nem kellemes dolog, kivált éltes embernek, az bizonyos. De nekünk lelkészeknek nem szabad test és vérrel paktálni, hol kötelesség teljesítéséről van szó. Hogy a koleda koldulás — kérem ez egy szó — koldulás színében tűnik fel a világ szemében, az közülünk ne alteráljon senkit. Ha valamely lelkész restel elfogadni híveitől önkénytes adományt, hát ne fogadja el. Legyen rajta, hogy valamikép mogváltassék a koleda jövedelme, de azért magát az intézményt be ne szüntesse. Ott, hol már be van szüntetve, tanácsos volna, hogy az óv valamely szakában, például aratás előtt,mig a nagymunkaidő he nem' áll s híveink na- gyobbára még otthon vannak, a lelkész, kántor, gondnok együttoseiriiázról-házrajárva*meglátogatnák a híveket. .Jó jel nz még, ha híveink évenként legalább egyszer kívánják házaikban látni az eklésia elöljáróit. Kitekintve, hogy híveim a kolledához — mint régi intézményhez görcsösen ragaszkodnak egyéni meggyőződésemhez híven a koledálást örömmel végzem és nem végezem sietve. Es*y egy házra juttatok egy negyed órát is. Kérdezősködöm híveimtől egyről másról. Kitudakolom, milyen vallásos olvasmánnyal vannak ellátva. Azon vagyok, hogy legalább a Szent-Biblia minden házban meglegyen- A tehetősebbeket figyelmeztetem, hogy a posztillát is megszerezzék. Nem vettem még észre, hogy ezzel híveimnek terhűkre lennék. Ha a lolkéez hiveit nem látogatná hívatlanul, házanként bármi oknál fogva rendes körülmények között, a betegeket, kárvallottakat, nagy csapás, avagy szégyen súlya alatt görnyedőket hívatlanul is felkeresni szent kötelességének tartsa. Ezeknek van leginkább szükségük a lelkész bátorító, vigasz taló, felemelő szavaira, segítségére E'.ek közt nyílik legtöbb alkalom a szunnyadó bitet felébreszteni; a kétkedőket a helyes útra terelni, a gunyolódókat és a hitetleneket az Úrhoz vezetni vissza. Persze oly feladat ez, mely ugyancsak megpróbálja az embert. Előzetes ima és az úrtól való tanács és segítség kérés nélkül ne tegye senki, mert csúfot vall. Azonban az Ur evangelioma és egyháza érdekében mégis meg kell tenni. A házat el no hagyja a nélkül, hogy a szenvedőkkel, lesujtottakkal vigasztaló szavai után ne imádkozzék. Saját tapasztalatom után a szabad, szívből jövő, a spocziális körülmények és szükséghez mért imát elébe teszem a könyvből, kötött imádságnak Ki a testvérek közül az ilyen látogatásokat megteszi, tudni fogja, mily lelki aggodalommal, majdnem csüggedve megyen az ember a szenvedőkhöz, hanem aztán rendesen mily lelki megnyugvással távozik tőlük ! Az Urnák szivet, lelket eltöltő közvetlen jelenlétéről győződik meg. A kik régebben működűnk egyház megyénkben, tudjuk, hogy a tót ovang. községekben a gazdasági viszonyok a segrogáció-kommasáció, továbbá idegen határokba való benyomulás folytán alaposan megváltoztak Ezen változás némileg befolyásolja az egyházi életet, magát a pasztorizációt is. Ezelőtt, csak egy évtizeddel is, összes tót híveink a község belterületén laktak. Most évről-évre többen kivonulnnk a tanyákra, akár mint fiatal gazdák rövidebb, vagy hosszabb időre, akár végleg, sokan ;■ j /
