Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1900-09-30 / 9. szám

nem nyújt kizárólag belőle folyó kegyelemkineset. 4- Apóst, cselek. 8, 14 — 17 nem vonatkoztatható mai koníirmácziónkra. Epoly kevéssé egyéb helyek mint Márk 10, 13, Héber. 6, 2. — 5. A konfirmá- czió nem kiegészitése a keresztelésnek, sőt inkább annak teljes elismerése. 6. Ez megtörténik egyrészt önálló hitvallás és a keresztelési fogadalom megujitása által, másrészt a további, a keresztség- ben már adott különféle isteni kegyelem felől való biztosítás által. 7. A kézrátétel ezen biztosításnak külső kifejezése és magában véve nem közöl semmi különös kegyelmet (Gnadengut). 8. A megáldási formula „Vedd el a Szt. Lelket stb.“, helyesen fölfogva, nem vetendő el. 0. A gyermekkorban keresztelteknek a cselekmény kárpótlást szerez azon mélyreható benyomásért, melyet felnőttön véghezvitt keresztelés ezen kell hogy gyakoroljon, a mennyiben attól fogva tudatos viszonyba lép a_ Krisztushoz és a hitvallomás letétele által Isten és Isten országáért véglegesen határozta el magát. 10. Az egyházra nézve ösztönzésül szolgál, hogy az ifjúság kate- chetikai oktatásának rárótt kötelességét, szent komolysággal teljesítse, egyszersmind emlékeztető a felnőtt gyülekezet számára, hogy az üdvre vezető tant (Lehre) megőrizze és a keresztség kegyelméből mindig uj és uj erőt merítsenek az örök életre. Egyúttal fölmenti a keresztszülőket a rájuk bízott tanukötelesség alól. 11, A konfirmáció nem képesít a második sakramentom felvételére, hanem csak az arra való jogosultságot mondja ki. 12. A konfirmandusoknak alkalmat szolgáltat, hogy a szt. úrvacsora első élvezésére méltóan készüljenek elő s hogy arról szerezzenek maguknak bizonyosságot, hogy mint méltó kommunikánsok jelennek meg az Ur előtt. 13. A gyülekezet figyelmeztetik ez által, hogy a kegyességben és az úrvacsora okos használatában gyakorolja magát. 14. Annak kifejezésére, hogy a konfirmáczió nem akar egyebet, mint a sakramentumnak szolgálni, ajánlatos, hogy az első kommunió azonnal kövesse a konfirmácziót.

(folyt. köY.)

BELFÖLD.

— Jelentős beszéd. Az ezévi kerületi és espe- rességi gyűléseken elmondott beszédek között a legjelentősebb beszéd az, melylyel megnyitotta Zsilinszky Mihály, kerületi felügyelő, a bányakerületi közgyűlést. A klassikus beszédnek teljes szövegét itt közöljük:

„Méltóságos és főtisztelendő egyházkerületi közgyűlés!

Szivem mélyéből fakadó hitrokoni szeretettel és tisztelettel üdvözlöm a bányai ev. egyházkerületnek egy begyült összes képviselőit és elöljáróit.

Jól esik együtt látnom azokat, a kik nemcsak kötelességszerüen, de szivük készsége által indíttatva, jelentek meg, hogy az elnökséggel együtt, egy év lefolyása után visszatekintsenek a végzett munkára, a tapasztalható előmenetelre, esetleg hanyatlásra s ehhez képest igyekezzenek egyházunk javát előmozdítani.

Előttünk a magasztos czél és a nehéz feladat, hogy az evangéliom eszméit átvigyük hiveink leikébe és életébe, hogy a munkában egymástól lelket és erőt nyerve, tovább építsük Istennek országát a földön.

A lefolyt egyházi Óv azonban nagyobb jelentőséget nyert a többinél, két oknál fogva. Először azért, mert a keresztyénség XIX-ik századát ez évben töltöttük be; másodszor azért, mert a hazai keresztyénség és a magyar alkotmányos királyság megalapításának 900 éves jubileumának napjait is megértük.

Mind a kettő olyan alkalom, mely komoly gondolatokat ébreszthet mindazok lelkében, a kik az emberiség haladásának nagy érdekei iránt lelkesedni tudnak. Mind a kettő ünnepélyes hangulatot kelthet különösen az evang. egyház tagjaiban, a kik az emberiség haladásának előmozdításával és a keresztyénség tökéletesebb felfogásának előnyeivel dicsekedhetnek.

Valóban az ember lelke szinte elszédül, ha egy pillanatra csak azon főbb eseményekre és változá- ; sokra gondol, melyek a lefolyt XIX-ik század alatt , a politikai és egyházi, tudományos és művészi, az erkölcsi és társadalmi téren történtek.

A század hajnalán ott látjuk az óriási forradalmi átalakulásokat. A kard felszabadit és elnyom nemzeteket. Az ékesszólás és ész fegyverei kivívják a polgári és politikai szabadságot; mig a megtestesült „Esz“ bálványának felállítása veszélyekbe sodorja az egyházat és a vallást. A világi és egyházi hatalom óriási harczokat viv egymással. A szabadság és egyenlőség, a testvériség és nemzetiség eszméi nagy zavart okoznak a szivekben és államokban. A népek összetartozandóságának régi formái és kötelékei darabokra törtek, hogy uj államalakulásokat hozzanak < létre. A szabadság és jóbblét utáni vágy Ismételve forradalmakba keverte a népeket, mig végre sok erőfeszítés után a faji egységen alapuló „nemzeti államok“ kiépítése lett a népek és nép vezérek legked - \ veltebb jelszavává.

Kétséget nem szenved, hogy a törekvések eredménye lett a század legnagyobb jelentőségű három eseménye : az olasz és nómetegység proklamálása és a római pápa világi hatalmának megtörése. Valóban a XIX-ik század politikai élete viharos, fejlődése pedig rohamos volt.

A tudomány terén a régibb századoknak egyike sem mutathat fel oly meglepő és magasztos felfedezéseket, mint a lehanyatlott század.

ü természet kitárta titkait: uj meg uj tudományágak keletkeztek. Nagy szellemek uj tényt árasztottak az emberiségre. Tisztább fogalmaink vannak az égről és a földről; az emberről és a társadalomról; a lólekről és a vallásról. A tenger megszűnt a népek elválasztója lenni. Vasutak szelik át az országokat