Evangelikus egyházi szemle, 1900 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1900-07-30 / 7. szám
mégis csak értesítő néven jelentek meg, amint az ez idei füzet is csak egyszerű értesítő. Valamikor f’se- csetka igazgatása korában jelentek volt meg mint évkönyvek. De akkor — legalább amint egy kezemnél lévő példányból látszik — sok értékezést tartalmaztak és igy joggal viselhették az „évkönyv“ nevét. De most ily semmi tartalom mellett e név nem egyéb puszta üres henezegésnél, akár c-sak mint ama másik mely szerint az akadémia uj, az egyetemes gyűlés által jóváhagyandó szabályzata értelmében „fakultás“ volna (persze promoveálási joggal) — ámbár egy tanára sem bir theol. fakultáson nyert tudományos, gradussal. Áz évkönyv egyedüli tartalma e „jelentésen“ ' kívül az igazgató gyászbeszédje Pukánszky sírja fe- ; lett. A jelentés szerint volt az intézetnek 3b beiratkozott theologusa, kikből kettő kilépett. „Ebből látható, hogy . . . „ma holnap megszűnik a theologus és káplánhiány.“ Mily szép eredmény ! Pukánszky halála után Hornyánszky lett ideiglenesen utódja. Az év végén öt bízták meg Pukánszky tárgyainak előadásával. Homyánszkyban is tudós hebraistát nyertek, aki azonban a legliberálisabb theologia hive, s igy hatása nem igen lesz a theologus nemzedékre. A theol. nagybizottság gyűlésén egy tag meg is kérdezte, hogy nem csak philologus, hanem jó theologus-e is az uj tanár, akit tudvalevőleg „pectus facit“ — de ilyen kérdésekkel az ember ami egyházi theol. bizottságainkban siket fülekre talál. De bezzeg, ha szabályrendeleteket kell csinálni, nagyon akarnak azok szerint ügyelni a papok tiszta egyházi tan szerinti tanítása felett — - ami nagyon helyes is, de avval nem törődnek, hogy olyan tanárok tanitják-e a jövendő papokat, a kiktől ők az egyházi tiszta tant és a szent Írást szeretni, becsülni — és nemcsak ócsárolni tanulják. Pedig itt kellene kezdeni ezt a dicséretes munkát. „Tanári fizetés, korpútlék és nyugdíj rendezése“ ezen értesítők állandó rovata. Hol lát az ember még ilyet? a tanári fizetés és nyugdíj rendezése «megtörtént“. De azért még sem történt a megfelelő állami intézetek tanáraival egyenlő mértékben. Nem elég, hogy négyszer akkora nyugdíjt kapnak, mint teljesen egyenlő qu&lificatióju papok ? Aztán a kor- ' pótlók rendezésére is volna szükséges. De hát „leiké- ( szeink sorsa épen olyan mostoha.“ De még mosto- ' hább. A tanárok irodalmilag szépen működnek. Bárcsak mind koly irányban tennék, hogy az egyházat > építsék (mint pld. Raffay fömunkájával.) prot. es- \ ték most is folynak, tovább élnek, mint az ember / gondolta volna. Az előadások és szemiáriumok rovata > elég gazdag munkásságról tanúskodik. Itt látható, hogy Kovács Sándor, aki mindig ( (a Jó pásztoron is ?) theol. akad. tanárnak Írja magát, < bizony csak „az egyháztörténeti theologia magántanára." Azt hiszem fizetés dolgában ö maga is érzi > a kettő közti különbséget. És bizony-kinek erszényét |> ez nem is bántja, azt is mindig egy kissé kellemet- > lenül érinti, ha ily illetéktelen szinezgetésekkel (pláne még nyomtatásban — mit az illető önmagáról ir) találkozik. Németországban még más sem nevezi a „privatdocent-“et „Professor“-nak, hát ö maga magát. Ott, a reálisabb értékek országában, ily nagyzás le- hehetetlen. Végül még feljegyezzük, hogy az évkönyv 17. oldala szerint az alap és szakvizsgálatok eredménye egyenesen fényesnek mondatik, a 31. oldal szerint pedig az alapvizsgától megszökött kettő, a szakvizsgától nyolczból négy, tehát 50%. KÜLFÖLD — Ausztria Az áttérési mozgalom csendesen do szakadatlanul tart még mindig és mindinkább megszabadul politikai jellegétől s tisztin vallási lesz. Örvendetes, hogy a junius havában Prágában tartott ág. hitv. ev. supcrintendencziális gyűlés ko moly megfontolás és órákig tartó tárgyalás után egyhangúlag elhatározta, hogy az eddigi csehországi ngugati esperesség kiválik a cseh superinten- dencziából és külön „ág. hitv. evang: német super- inhmdeneziát“ képez — Német birodalom. A keletázsiai expeditió katonáinak a konstanzi (Baden) Hirsch Károly-féle könyvkiadó üzlet 0 ezer vászonba kötött példányt bocsátott rendelkezésére az ismert Ilobermann- féle imádságos könyvekből; a China számára való korpskoinmando igen hálásan fogadta el az ajándékot, mely mindenesetre többet ér a legénységnek, mint a fenséges császár kegyetlen búcsúbeszéde Az ezidoi „nürnbergi ünnepi hétben“ (Nürnberger Festwoche) többek közt Steinlein, ansbachi lelkész „y/ stólái? eltörléséről és eg g házi a dónál? behozataláról“ olvasott referátumot, melynek tartalmát főbb pontjaiban a következőkben közöljük : Konstantin óta templomi adományozások legnagyobb része a papok számára fordittatott. Az elvirai zsinat azonban már megtiltja, hogy a keresztelésért valamit elfogadjanak Az ötödik századtól kezdve a papok részére való önkéntes adakozások tűnnek fel. Az 1215 lateraui zsinat e tekintetben igen kétszínű határozatokat hozott, a mennyiben egyrészt megparancsolják, hogy a sakramentumok ingyen szolgáltassanak ki, másrészt megróvják azokat, a kik megsemmisíteni törökszenek ama „dicséretes szokást,“ hogy stólát fizetnek. Az evangélikus egyházban a papok anyagilag rosszabbul álltak, mint a roformáczió előttiek. Itt a stólarendszer kifejlődésének három körülmény kedvezett : A gyülekezeti tagok bőkezűsége, az egyháznak
