Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1898-01-30 / 1. szám

4

geni iskola történetcsinálása jóformán elmúlt, de az Ur Igéje, melynek lerontásán dolgozott, megmarad örökké. Az egész történeti konstrukcziónak össze kellett dőlni ; mert nem tudta a keresztyónség kezdetét saját fegyvereivel megmagyarázai. Jól mondja a róla szóló czikk vége, hogy ma már nincs két. ség a felől, hogy nem lehet a 27 ujtestamentomi iratot, mint meg annyi atomot a. 2. század levegőjén át röpiteni és mindegyiknek „subjektiv“ vagy „objektiv“ okokból ezt vagy amazt a helyet kijelölni. A kérdést máskép kell feltenni. Zahn „Geschichte des neutestamentlichen Kanons“ ez. művének érdeme, hogy olyan kérdéseket és feleleteket állított a kánontörténet középpontjába, melyeknek fejtegetése Baur nézetét az uj szövetségi iratokról, mint irodalmi harcztermékekről, végkép leszoritja. — Baurnál is tovább ment még Bauer. O még Strausson is, mint apologetán túl akart tenni. Nem a keresztyén gyülekezet hozta létre a bibliai Krisztus képét, hanem az ősevangelista Márk. így lesz az evangéliumok tartalma egy ember képzeletének szüleménye. Természetes, hogy — ha Baur még Pál négy főlevelét hitelesnek tartotta — Bauer még ezeket is a 2. századba utasította. Krisztus, Pál csak árnyak , Philo, Seneca és a gnostikusok a keresztyónség alkotói.

Az uj-testamentomi bibliai történetből csak egy czikk található : Bertalan apostolról, mely Schmidt lelkész tollából való. — A bibi. theologiába vágó czikk szintén csak egy van : a halottak feltáma_ dásáról, melyet Schaeder göttingeni tanár írt. Sze. rinte az ó testamentomban csak Jez. 16,19. és Dán. 12, 2-ben van meg a feltámadás határozott nyoma? mindkét helyen össze van az kötve a messiási reménynyel. Már az apokryphusokban igen élénk s kifejlődött a feltámadás reménye. Azután Jézus és Pál apostol feltámadási tanát fejtegeti. „Az uj-tes- tamentom — ez a végeredménye — a feltámadás tényét az egyedüli lehetséges utón bizonyítja, midőn ezt mint az istennel való közösségnek, vagy annak, hogy a hivő Krisztus által már halála előtt is az örök élet birtokosa lesz, vagy mint Krisztus fel támadásának következményét odaállítja. A feltámadás első aktusa — a kegyesek feltámadása számára bizonyos időpontot jelöl ki. A feltámadottak testéről azt mondja, hogy az a keresztyén ember szellemi életéhez mórt s a földi emberi test hiányaitól ment lesz. Itt is megőrzi a józan világosság határait és megmond minden tudnivalót.“

ki ev. luth. egyház Poroszországban.

Bizonyára sokan vannak Magyarországon is, akik azon kérdésre, kik a mi poroszországi hitsorsosaink, büszkén rá mutatnának az ottani nagy evangélikus egyházra és szinte bizodalmát is merítenek a mi egyházunk jövőjére azon tényből, hogy a hatalmas porosz birodalomban ami egyházunk hívei vannak többségben. Egészen eltekintve attól, hogy ezen bizodalom helytelen volna, mindjárt itt el kell oszlatnunk azt a balhiedelmet, mintha a német evangélikus egyház Poroszországban a mi hitünk sorsosa volna és mintha hazánk fiai, teszem a theologusok — helyesen járnának el, amikor kimenvón Németországba, ezen egyházhoz csatlakoznak.

Az, a mire egyházunk urai, leginkább tö- rekesznek, t. i. az ág. h. (vagy ev. luth.) és az ev. ref. egyházak uniója, 1817 óta Poroszországnak specialitását képezi. Azóta Poroszországban hivatalosan és nyilvánosan elismert ev. luth. azaz a meg nem másított ágost. hitvallás alapján álló egyház (amilyen a mi hazai egyházunk is) nem létezik. Hanem létezik egy a megmásított ág. hitvallásra helyezkedett evang. és a ref. egyházból összeszerkesztett uj t. i. u ni ált egyház, a melyet (elhagyván az „ev. luth.“ megnevezésből a „luth.“ és az „ev. refa-ből a „ref“-szavakat) evangélikus egyháznak neveznek; tehát nyilván nem azon értelemben, amelyben nálunk beszélnek evang. egyházról. így tehát a poroszországi evang. egyház más mint a mi magyarhoni ág. h. ev. egyházunk.

Hanem azért van mégis Poroszországban egy ág. hitv. ev. (ev. luth.) egyház, mely a miénkkel egy alapon áll és amelynek hívei ami hitsorsosaink és ez az (unialt) államegyháztói elvált u. n. evang. luth. szabadegyház Poroszországban. Nem sikerült a legnagyobb erőlködés daczára sem az ev. luth. egyházat Poroszországban egészen eltemetni ; mert létezik az ott, még most is, habár nyilvánosan csak tűrt felekezetként és számban is rendkívül megfogyatkozva.

Az uniotörekvések alapulhatnak igaz — habár e részben tévelygő — vallásosságon ; de származhatnak vallási és egyházi indifferentismusból, politikai indokokból is. A poroszországi ev. luth. és ev. ref. egyházak úniojánál mindkettő szerepelt indító ok gyanánt, mig nálunk — bátran mondhatjuk — csak az egyházi indifferentismus és a politika annak főmozgatója.

A rationalismus, mely nálunk még ma sem halt ki, Németországban már jó idő óta a régiségek közé tartozik, de e század elején még javában zsarnokoskodott. Kedvenez gondolata mindig az volt, hogy a két prot. egyház, a melynek lényegét úgyszólván a róm- katholicismus puszta negatió- jában találta és a melyek közti tankülőnbséget ép a positivumnak elhanyagolása s a negatívumnak előtérbe helyezése következtében mindig elenyésző csekélynek találta, elhagyván sajátszerűségét, egymással egyesüljön és képezzen igy egy egységes, tekintélyes prot. egyházat, amely igy azután lehetőleg döntő küzdelmet vívhasson a róm.

, katholiczismussal. Németországnak Franciország által való megaláztatása és azután a franczia igának lerázása óta azoban más, a rationalismusnak nem kedvező, szél kezdett fújni, a mely életre keltette a halottakat a rationalismus sírjából, és visszavezetett sokat az ősők elhagyott hitéhez, a mely a rationalismus végzetes uralma alatt nagyobbára csak conventiculumokba szorult. A kik pedig