Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1898-02-28 / 2. szám

31

A 8-ik szám „A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvényjavaslat“ czimű czikkében Hamar István általánosságban hozzá szól az uj törvényjavaslathoz. Az uj törvényjavaslat sok tekintetben az 1848. XX. t ez. 3 §-ának realizálása akar lenni. Szerinte a kormány már eddig is az államsegély felemelése, a középiskolák segélyezése által ez utón tett valamit. A középiskolák segélyezése, nézetünk szerint tulajdonképen nem az egyházak segélyezése, hanem az egyházi régi alapítványok államosítása. A gyülekezetek terhén ez úton nem segítettek. A szerző nem kivánja az 1848. XX- t.- cz. 3 §-ának szószerinti végrehajtását. „Ez egyfelől képtelenség, másfelől pedig autonomikus szempontból nem is kérnénk belőle ; de ez nem azt jelenti, hogy a gymnaziumi államsegélyozések s n lelkészi és tanítói fizetések állami pótlása által minden igényünket kielégítve látnánk.“ A javaslat a szerző szerint nem segít a fő bajon, a gyülekezetek nagy terhén, pedig, ha ezen nem segít, a gyülekezetek elvérzettek- Természetesen az egyházak sorsán a javaslat, mely a koldustarisznyánál is rosszabb, nem segít semmit sem. Azon felekezoteknek ad legtöbbet, a melyek legkevésbé erőltetik meg magukat. Az unitáriusoknál nincs egvházi adó csak önkéntes adakozás. Az unitáriusok tehát mint „legolcsóbb“ vallás az állam segélylyel majd még sikeresebben űzhetnek térítési hajtóvadászatot a magyarajku ref. és ev. hívok közölt — s ez ismét örömmel fogja eltölteni a „Regnum Marianum“ híveit 1 Ajánlja a szerző, „hogy e nagyfontosságu javaslatot ne engedjük a törvényhozás fórumain átmenni a nélkül, hogy testvéregyházaink hivatalosan meg ne tegyék nyilatkozataikat s ki no fejezzék óhajtásaikat.“ Nagyon okos beszéd, de szerintünk „pium desiderium“ marad ez — mert mi e tekintetben eljátszottunk játékainkat Mi ma már nem igen vagyunk tényezők. Az egyházpolitikai javaslatok tárgyalásánál megmutattuk, hogy sár vagyunk a hatalmasok kezében. A gyermekek vallásáról szóló törvénynyel szemben legkisebb ollentál- lást sem tanúsítottunk. A reformátusokkal könnyen végeznek — elég, ha Tisza Kálmánnal elintézik a a dolgot Láttuk, hogy Szász Károly is mily ha* mar megváltoztatta nézetét a felekozetnélküliségről. Pár hót elegendő volt a homlok egyenest ellenkező nézet elfogadására I Nálunk Prónay nem fogja megszavazni a javaslatot, — de valószínű, hogy a ke- nyórtörósnél egvedül marad s a „valódi liberális- must“ lehelő férfiak nem mennek a vezér után. Bárcsak csalódnánk I A szerző neheztel a javaslatra azért is, mert mig a róm. kath. egyházat kiváltságban részesíti, addig a reformátusokat egy kalap alá vonja a nemzetiségi egyházakkal. Tehát ez bántja a cziklcezőt, de a bocherek és sakterek társaságában nem érzi magát rosszul ? A reformátusoknak, kiknél oly erős a nemzetiségi érzés, nem illik folyton ezt hánytorgatni — az a szegény oláh és szerb pópa nem tesz egyebet, mint a jó ref. pap — t. i. szereti népét 1

A „Debreczeni Protestáns Lap“ 6—8száma czikksorozatot közöl „A magyar református lelkész szoczialis helyzete“ czimmel Erőss Lajos tollából. Az uj törvényjavaslat előtt irta meg a szerző ezik- két, melyben a Tisza Kálmán féle 600 frtos ideálok ellen küzd. Igaz az, a mit a következő sorokban mond : „Ez idő szerint siralmasabb helyzete nincs a társadalom egy osztályának se, mint a lelkésznek. Hiszen más pályán, ha kötelességeit hí-> ven teljesiti valaki, jövője felől nyugodt lehet 8 otthon családja körében a további munkára uj erőt vehet. Van rend. van hatalom, van törvény, mely háta mögött áll s megvédi minden igazságtalan bántalom ellen. De a lelkész mai napság egész existontiájával együtt ott függ az ég és föld között mint a Mohamed koporsója. A roszakarat és elvetemültség minden durvaságainak absolute ki van. szolgáltatva. Otet rugdoshatják, keseríthetik, pellengére állíthatják

...........hiszen ki merne a Nlephist

ók ellen erélylyel fellépni, mikor attól kell félni, hogy felekezetnélküliekké, socialistákká lesznek s a világ ítélete szerint ekkor a felelősség súlya ismét csak a lelkipásztor fejére hull vissza . . . -l?w — Teljesen hű képe ez a mai szomorú helyzetnek, mely sokkal rosszabb annál, melyben voltunk a legsötétebb üldözés korszakában,

A 6 ik számban „A dotácziócskás törvényja- vaslat“ czimü czikkbon Gergely Károly 6zól az uj törvényjavaslatról s igen helyesen kiemeli a törvényjavaslat azon ezélzatát, hogy a prot. lelkész ogy kis fizotés pótlást is csak úgy kaphat, ha az a római és görög katholikus papság hátránya nélkül történhetik. Ott kell lenni a régi fatális záradéknak : „absque tamen praejudicio romano catholicae religionis.*1 Ugyancsak a törvényjavaslatról szól a „nemzeti** szempontot érvényesítve Ujfaludy Béla s állami szempontból helyteleníti azt — neki még kevés a felügyelet, melyet a törvényjavaslat említ a „gyanúsakkal“ szemben. Nagyobb felügyeletet és több befolyást kíván szemben a románokkal. Jellemző, hogy mire figyelnek ez urak s mi fáj nekik — mintha nem a lelkészkedés lenne fő feladatuk, hanem a „nagy“ politika és a detektív szolgálat.

Az „Erdélyi Protestáns Lap“ az érd. ev. ref. egyházkerület hivatalos lapja, nagyon hivatalos izű kritikát gyakorol az uj törvényjavaslattal szemben a következő sorokban : „E törvény- javaslatot figyelemmel átolvasva, a körülményeket, melyekkel egyház, állam számolni tartozik meg' fontolva, lehetetlen, hogy ezt a törvényjavaslatot sok tekintetben áldásnak ne tartsuk, s örvendezve no üdvözöljük. Nem állítjuk, hogy ref. egyházunk anyagi kérdései immár végleg meg vannak oldva, de állítjuk, hogy hatalmas előre lépés történt. Midőn e törvényjavaslat átolvasására hívjuk föl olva-' sóink figyelmét, legyen szabad fő.iszteletű püspök urunknak lapunk első számában megjelent leveléből éppen e törvényjavaslatra vonatkozó szép és találólag jellemző szavait idéznünk : „Ismerem e törvényjavaslatot, s bizton állítom, hogy sok sajgó, mondhatnám vérző sebet fog az begyógyítani, ha törvénynyé válik, a mire nézve semmi kétségem.**' Tehát a hivatalos körös előre ismerték a javaslatot — sä fő, hogy főtiszteletű püspök úr „szép és találólag jellemző“ szavakban emlékezett me£‘ arról, hiszen ő ösmeri a „sajgó“ és „vérző sebeket

...................

A

z „Ev. Egyház és Iskola 7-ik számában Izsó Vineze szól „A drága alamizsna*' czimű czikk- ben az új törvényjavaslatról — erősen nemzeti szollemben. Bovallja, hogy előre tudták, miszerint az egyházpolitikai törvények nekünk fognak legtöbbet ártani — de hazafias indokokból pártolták azokat. Hát hiszen hazafias indokokat, ha ezeket az egyházi érdek felé helyezzük, könnyű lesz ta-\ lálni az új törvényjavaslatnál is, hogy mást ne em-