Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1898-02-28 / 2. szám

28

nem a kér. vallásos érzés és gondolkodás körébe, hanem a középkor formalisztikus jogi felfogásának körébe nyúlnak. Fő képzetének: a satisfactio-nak megfelelő görög szó nincs. Figyelemre méltó, hogy mint jogi elmélet is legfölebb polgári viszonyokban alkalmazható, — criminális téren, nem pedig Jézus halálához, ha már jogi téren keresünk analógiát, a criminális térre vezettetünk. Azt még értjük s a biró elfogadja, hogy ha adósságért perbe fognak, helyettem barátom lefizesse az adósságot. De azt alig fogadná el a biró, hogy ha engem halálos bűn miatt halálra Ítélt, helyettem barátom, vagy bárki más szenvedje a halált. — Természetesen itt a jogi téren azt sem értenők meg, hogy érettem haljon meg más. Elég figyelmeztetésül szolgálhat ez talán arra, hogy Jézus halálának jelentőségét jogi fogalmak szerint nem, — egyedül csak vallásos — erkölcsi viszonyban méltathatjuk helyesen.

Itt viszont röviden csak arra akarunk utalni hogy a ki az érettünk és helyettünk küi lönbségét meg akarja érteni, gondolkodjék a közbenjárás jelentésén. Utalunk erre annnyival inkább, mert tény, hogy Jézus személyének és munkájának méltatásában az egyházi tudósok sokszor elfelejtették, hogy Jézus első sorban közbenjárónk. Ennek figyelembe nem vétele okozta p. o. a supra

— és infra — lapsarius vitákat s mindkét irány egyoldalú szélsőségeit. — A közbenjárás képzete alapján gondoljunk p. o. a r. kath. litániák ismeretes refrainjóre : „könyörögj érettünk ?“ (óra pro nobis). — Mondhatnék-e itt: „könyörögj helyettünk ?“ A gondolat itt az, hogy a közbenjáró könyörgésétől saját érdekünkben üdvösebb eredményt reményiünk, mert az ő könyörgését személyének nagyobb tekintélyénél fogva a magunk kérésénél hathatósabbnak tartjuk. Ily értelemben könyörögj érettünk (de nem ám helyettünk) a mi egyetlen közbenjáró főpapunk főpapi imádságában (Ján. XVII. f. kül. 9. 20. v.). Ily értelemben mondja, hogy a jó pásztor életét adja a juhokórt (Ján. X. 11.)

íme ezekben akartuk megmutatni, hogy érettünk és h e 1 y e 11 ü n k között lehet különbséget tenni, — hogy külömbsóg valósággal van s ott, a hol a helyes, tiszta ismeret kívánja, a kü lönbségét meg kell tenni. — Tudjuk mi azt is

— s ezt nem is vitatjuk — hogy a két képzetnek van érintkezési pontja is. Nem is állítjuk mi azokat kizáró ellentétbe. Ha szabad ily elvont kérdésben képet használnunk, — hegyes szöget alkotó két egyenes vonalhoz hasonlíthatnék a két képzetet, mely egyenes vonalak annál messzebb távoznak egymástól, minél hosszabbra nyújtjuk azokat. Bírálatunkban rámutatunk arra a végeredményre, melyre vallásos-erkölcsi irányban a helyettes elégtétel (satisfactio vicaria) képzete, vagyis az a képzet vezet, hogy Jézus Kr. helyettünk halt meg. Ez az eredmény, mely — ezt most is állítjuk —

következetes logikával elkerülhetetlen a mely Jézu* halálát és vele a kér. vallást minden erkölcsi értékétől megfosztja, — ez indítson bennünket arra, hogy a közös kiindulási pontból, — ha már ilyent megengedünk — ne a helyettünk, hanem az érettünk irányában haladjunk 1

Megengedjük, tudjuk, hogy Jézus engesztelő halálának jelentését e gondolatok szerint kátéba illő rövidséggel s népszerű világosággal kifejezni nem könnyű. De ebből csak az következik, hogy, — bármily egyszerű könyvecske is egy confirm, káté, annak készítéséhez egyebek között alapos tudományos és theologiai műveltség is megkivántatik.

Sopron, 1898. február 12.

Hetvényi Lajos, Zábrák Dénes, Bancsó Antal.

fögymn. yallástanár soproni ev. lelkész, ev. theol. tanár.

Hol vagytok papok? A .parasztszociälismus ijesztő mérvben terjed. Ma már nem szorítkozik csak egyes elszigetelt községre, hanem kiterjed egészmegyékre, egész vidékek forrongnak—készen a legvégsőre. Nagy csapás ez nemcsak az államra és a társadalomra, hanem magára az egyházra is; mert a socialisták azok, a kiknek „se Istenük se hazájuk. “

Még azt se tudjuk, lesz-e az idén aratás és milyen, a tavaszi még el sincsen vetve, és az aratási strajk már készen van. Az igaz, hogy a szuronyok is feltűzve, a puskák is megtöltve, a statarium is kilátásba helyezve, de úgy látszik kevés lesz a puskapor és az akasztófa. A.z ilyen bajok orvoslására kevés az emberi hatalom.

A mai társadalom oszlopai éjjel nappal tanácskoznak a teendők felől s mégis tanácstalanul állanak az országos mozgalommal szemben. Töviről hegyire hányja veti a dolgot, a nagy hatalmú sajtó is, de egy egészséges eszmét felvetni, csak némi reménységgel kecsegtető tanácsot adni nem képes. A nagy zűrzavarból kihallatszik mégis a „Pesti Hírlap“ febr. 13-ki vasárnapi vezérczikkének a hangja, a melynek foglalata, veleje ezen hirdetésben fejezhető ki : hol vagytok papok ? S úgy vélem, fején találta a szeget, a midőn kijelenti: „az államrend, a legnagyobb csapást szenvedte, a papság befolyásának csökkenésével.“ És én hozzáteszem; az államrend vissza nyeri biztonságát, a papság befolyásának vissza szerzésével.

Nagy bajnak kell lenni, és még nagyobb a veszély, a mely a közel jövőben fenyeget, hogy ránk is szükség van,utánunk kiált a világ : hol