Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1898-02-28 / 2. szám

22 lődött börtönben Boroszlóban. Sok más lelkész is követte Scheibelt, a kik utána hosszabb-rövidebb jcemény fogságot szenvedtek azért. így különösen nevezetes a Scheibellel tartók közül Dr. Huschke, hires jogász és Steffens orvos-tanár. Scheíbel irataival sokaknak felnyitotta szemét az ev. lutb. egyházat elvesztő unió jelentősége felől, úgy hogy 1834-ben, a mikor Scheibellel már száműzve volt Poroszországból, már annyira megnövekedett az országos uniált egyházból kilépő lutheránusok száma, hogy a további terjeszkedés megakadályozása vé­gett külön királyi rendeletet adtak ki. Ezen rendelet aziránt biztosította a lutheránusokat, hogy az unió következtében semmiben sem módosult a hitvallá­sok eddigi érvénye, csak az új agendát kell min­denütt használni. Ellenben a luth. egyházak újra felállítása semmiesetre se tűrhető az ev. országos egyház mellett. — De éppen azért küzdöttek a lutheránusok : saját régi luth. egyházuknak a ref- egyháztól való tiszta elkülönítéséért. A letett lelkészek kijelentették, hogy nem is­merik el az uniált egyházkormány által való le- tétetésöket. Dr. Huschke pedig átvette az általános egyházi ügyek vezetését. —A helyzet azonban legke­vésbé,'sem volt kecsegtető. A luth. -ok szét voltak szórva az egész országban, gyakran csak egy vagy néhány hivő egy helységben. A templomok és egyházi javak mindenütt megmaradtak a gyülekezeteknek, melyek tagjainak túlnyomó száma elfogadták ellentál- | ^ás nélkül az uniót. Azon lelkészek, kik a szét­szórt híveket lelkiekkel kiszolgálni merték, ha­tóságilag üldöztettek, bebörtönöztettek, úgyszintén nagyszámú hívek is börtön- vagy pénzbüntetéssel, foglalással sújtattak. Parasztszobákban, erdőkben, sziklaomladékokban tartották az üldözöttek isten­tiszteleteiket, sokan előbb lutheránusok és csak aztán németek akarván lenni, elhagyták hazájokat hogy hitöknek élhessenek Amerikában és Ausz­tráliában. Ez üldöztetéseknek csak akkor lett vége, a mikor (1840.) az iga:'ságszerető IV. Frigyes, Vilmos lépett trónra. Megnyíltak a börtönök, visszatérhettek a menekültek és foglyok gyüleke­zeteikhez. 1841-ben aztán össze is ülhetett az egye­temes zsinat és zavartalanul tanácskozhatott. Hosz- szabb tárgyalások után kiadta azután a király a „Generalconcession“ -t, a mely nem adta ugyan vissza a luth. egyháznak minden jogát, a melylyel azelőtt az államban birt, de mégis megadta nekik a gyülekezetek képzésének, elismert lelkészek al­kalmazásának, a nyilvános vallásgyakorlatnak, azon­kívül a szabad, az államtól semmikép befolyásolt önkormányzatnak jogát. így végre békéjök lett a gyülekezeteknek és most már rendezhették az egy­házi életet, a parochiákat beoszthatták, templomo­kat és iskolákat létesíthettek. z==__== (Folyt kör.) , IRODALOM. D. B. Rogge: „Illustrierte Geschichte der Re­formation in Deutschland. Dresden — Blasevitz, Gustav Adolf Verlag. 1897. Megjelenik 7 füzetben, ára 7 ink 50 f. A fent jelzett czim alatt egy igen szép kiállí­tású, számos díszes műmellékletiel ellátott re forrná- czió történetet nyer a németül értő ev. közönség. Az első füzet a reformáczió utegyengetőinek rövid életrajzát adja a legjelesebb monographiák alapján. Az egyes életrajz egyszerű, érthető nyel­vezettel van lefestve. A reformátorok utegyengetőjeként van említve Vald Péter — holott az újabb történetnyomozás már világosan kimutatta, hogy Vald Péter teljesen rom, kath. talajon élt és mozgott. Savanarola pe­dig épen nem sorozható a reformáczió útegyengetői közé; mert nem egyéb az rajongó, excentrikus és izgága szerzetesnél. Minden füzetnél találunk a szövegbe nyomott képeken kivül - külön müképeket is. így az első füzet ilyen mellékletét képezi Luther szinnyomatu képe, a biblia fordítás Labochóretől eredő képe — és Kaulbach a reformáczió korszakát ábrázoló fal­festményének rézmetszete. Wilhelm Stráner ev. Pfr. za Pinkafeld : „Jesus lebt. Liedersanimlung zum Gebrauche bei Beerdi­gungevangelischer Christen nebst einem Anhang von Gebeten und Trostsprüchen. Mit einem Vorwort von Julius Stettner ev. Pfr. in Oberschützen. Verlag der ev. Gemeinden Oberschützen u. Pinkafeld 1898. i (Vili és 144 old.) Ára jól kötve 35 kr. „Jelen gyűjtemény más gyűjteményekkel szem­ben nem akar kritikára alkalmat adni, sem valami igényeket támasztani,14 így szól e könyv előszava. Bizonyára nem azért, mintha a kritikától félnie kellene; mert ezt bátran kiállhatja. Sőt — ameny- nyire több próba által meggyőződtem — ezen könyv határozottan kiemelendő az általam ismert hasonló gyűjtemények fölé. Amennyire a gyűjtemény czél- jának — mint temetéseknél használandó énekes­könyvnek — megfelelt, értékes és hiteles egyházi énekeink a múltak kincseiből fel vannak veve és pedig amennyire a könyvnek a pinkafői és felső­lövői egyházakban használt egyházi énekeskönyv- vekkel való összefüggése megengedte, lehetőleg az eredeti és egyúttal érthető, Ízléses szövegben. E mellett sok reflektáló, a hitéletet nem táplálni ké­pes éneknek felvételét igen helyesen megtagadta a szerző. Ezek helyett a legújabb énekirodalomból lettek egyes értékes énekek felvéve. Mindezen elő­nyök a jelen könyvnek értékét határozottan emelik. A könyv felosztása is méltó a megfigyelésre. Első része: „Alle Mensch n müssen sterben“ felirat alatt általános énekeket tartHlmaz. A második rész: „Ich weiss wohl, dass ich sterben werde, doch weiss ich nicht wo, wann und wie.“ felirat alatt különös esetekre való énekeket ad. A harmadik rész: ,Das Grab ist da“ felirat alatt a temetési menet és a sírnál használandó énekeket tartalmaz. Végre a „Weinet nicht“ feliratú negyedik rész vigasztaló énekeket hoz a hátramaradt gyászolók használatára. A függelék imákat tartalmaz betegek és haldolók részére és egy igen jó és értékes gyűjteményt vi­gasztaló szentirási helyekbőj. Mindenből látszik az, i a mit az előszó is mond, hogy a könyv összeállítása

Next

/
Thumbnails
Contents