Evangelikus egyházi szemle, 1898 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1898-01-30 / 1. szám

9

A vend nép érdekében semmi áldozattól som riadt vissza. Ó alapította a vend tudományos társaságot, mely máig is működik. A vond lelkészeket külön vend ev. lelkészi értekezletben össze gyűjtötte. Az ev. agondát vend nyelvre fordította. A vend gyülekezetek jövendő lelkészeit mint tho- ologiai hallgatókat a nyári vakáczióban, ogószen élete végéig paplakában maga köré gyűjtötte s a vend nyelvben gyakorolta. Számos vallásos népirat- kával oktatta, művelte népét. A vallásos élet élén- kítése érdekében a bel és külmissio iránt lelkesítette híveit. A „Gotthold“ czimű luth. némot néplap kövotkezőképen emlékezik meg róla: „Folojt- hotlen marad, a mit Imisch a vend nyelv megtartása érdekében, nevezetesen a vendek istontistolo- tében tett az által, hogy óvonte a nyári szünidőkben a vend theologusokat házában tanította. A vend könyvtársaság, a vend papi sominárium és a vend istentiszteleteknek Dresdaban való berendezése első sorban neki köszönhotő. Lefordította az új agondát vend nyelvre és egyéb vend irodalmi termékekkel főképen ogyházi és vallási téren is szerzett magának érdemeket.“

A lipcsei egyetem 50 éves lelkészkedéso jubileumán Dr. theologiao — czímet adományozta, a szász király pedig a lovagkereszt első osztályú érdemkeresztjét adta neki. A német ev. egyházi körökben „V endenpapst“-nak nevezték, de a mellett becsülték és szerették.

Mi lett volna az ily férfiú pályája nálunk ? Talán a theologiáig sem jutott volna s már a gyrn- nasiumban elvágtak volna a felekezeti „védbás- tyák" őrei útját. Hazafias esperességek feliratokat menesztettek volna ellene a kérőiét és egyetemhez. Hun-monda költők denuncziálták volna a világi hatóságoknál. Még tiszteletbeli esperességi jegyzőségig sem vitte volna. Számüzötten, üldözötten valami kis falubsn végezte volna be életét, a világ fiai Által megvetve s még halálában is szidalmazva mint ellensége a hazának, holott sokkal hűbb fia is lett volna annak mint azok, kiket u haza és egyház nagyon jól tart.

Németország A pápa Canisius-encyklikája tudvalevőleg nagy j őrt vert fel és méltó felháborodást keltett a németországi evangélikus körökben Lapunk előbbi számaiban közöltük ezen tiltakozó nyilatkozatokat. A. pápa erre vonatkozó szavai a következők: „Mily munkabő egyhári es állami területet müvei1 meg a katbolikus hithez btugóan ragaszkodó férfiú (Canisius), azt mindenki azonnal felfogja, a ki a lutheránus lázadás kitörtekor a uralkodó németországi állapotot ra tekint. Megváltozott s napról napra rosszabbooó erkölcsök mellett könnyűvé tétetett a tévely útja ; a tévely pedig gyorsította az erkölcs teljes megsemmisülé ét s igy ez okozta, hogy nagy' számmal a katholi- kus bittől elszakadtak, s hogy az a gonosz méreg majd minden tartományba elterjedt, minden állásba behatolt. Oly nagy fokú volt e terjedés, hogy sokan azon nézetben voltak, miszerint a német birodalomban a vallásnak vége s nincs gyógyszer e betegség ellen. Minden magasabb érdek el puszi últ volna, ha Isten segelye nem érvényesül. A régi hitnek voltak még Németországban is kegyességben és tudományban tündöklő férfiai. Meg voltak még a bajor és osztrák f jedelmek, különösen a római király, I Ferdinand, szilárdan állt, azon nézetben volt, hogy a katholikus hit minden erővel védelmezendő.

De sokkal nagyobb és hatalmasabb eszközt támasztott Isten az ingadozó Németországnak i.lkalmas időben, az akkori harczok- ban létrejövő jézustársaságbau, melynek Németországban első tagja volt a boldogult Ca- nisius Péter.Canisius Péter 1521 május 8-án született Nym- wegenben. Atyja Kanis Jákob polgármester volt. Anyja néhány év múlva haláloságyán megfogadtat- ta tér jé\ el, hogy sem ő,sem gyermekei soha lutheránusokká nem lesznek. Canisius Péter már mint gyermek, játékjaiban a mise szertartásait utánozta és bűnbánati övét hordott. 14 éves korában a kölni egyetemre ment, a hol 1540-ben a philosophia magis terévé promo v eáltatott. Esche nevű tanára mystikus hajlamait még élesztette, úgy hogy még azon évben letette az örök szüzesség fogadalmát s jezsuitává lett. Apja e felett nagyon bosszankodott. Az egyliázaty ákat tanulmányozva bizonyos humanisztikus áramlatok iránt is fogékonynyá lett. Szelidebb felfogása a pápaságról egyik kulcsa németországi sikerei megértésének. De a reformácziónak mindég en- gesztelhetirn ellensége volt. 1551-ben egyik levelében azt Írja: „Gyula püspök talán megnyitja a rendnek az ajtót, hogy az Szászország- bnn is, az eretnekség eme fő székhelyén, megkezdhesse munkáját és szilárd alapot vessen az Lr Jézus nevében ott, a hol az ördög birodalmát megvetette és a hol van az eretnekek menedéke és hazája “ Nagy előszeretettel foglalkozott a jezsuita apostol az ördögűzéssel, igy saját állítása szerint 1570-ben < gy augsburgi leány ból tizenegy ördögöt űzött ki,

A worrnsi vallási páibeszédnél részt vett, IV Pál pápa azon utasításával, hogy azon a megegyezést minden ár^n meghiúsítsa, de azért nem átallotta azt mondani a protestánsoknak, hogy a pápa maga is óhajtja, misszerint a megegyezés létrejöjjön. Innen Kómába azt irta: „Szívünk mélyéből hálát kell adnunk Istennek, hogy a veszély elmúlt s mi elutazhatunk nem csak a katholikus vallás sérelme nélkül, hanem azon sikerrel, hogy az ellenfél részén viszályt és zavart okozhattunk.- Canisius kátéja sok 100 kiadást ért Németországban. De mily nyomorult tákolmány ez, ha Luther kátéjával összehasonlítjuk. Kátéjából itt közlünk egy részletet: „Ki az igaz keresztyén?- „A ki meg van keresztelve