Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1896-12-30 / 12. szám
182 liciánok, bohomilok, katarok, vaídensek, cseh morva atyafiak, a jelenben quakerek, shakerek, herrnhútiak hintshisok, menoniták, darbysták, újra keresztelők s Oroszországban a duchoborcok, molokánok, stun- disták, Tolstojisták, chylstovok, salaputok.“ Látni való, hogy a szerző lehetőleg sok denominátiót akart felsorolni; mert ámbár Tolstoj szerint a külső erő semmi, mégis a szám imponál. De hogy került e vegyes társaságba a eseh-morva atyafiak s a herrnhutiak lisztes alakja ? A történelem nem keveri őket ez excentrikus rajongók szánalmas csoportjába. Ha az ember az ily dolgokról Írni akar, tanulmányoznia kell komolyan az egyház történetet ; mert ha az ember Tolstoj regényeiből meríti theo- logiai ismereteit, ilyen furcsaságok jönnek ki. A cseh-morva atyafiak s herrnhutiak sohasem tartoztak azon excentrikus rajongók táborába. Ha a szerző az egyház történelmet tanulmányozta volna, — megemlíthette volna, hogy ép a reformáczió korában azok az anabaptisták, kik a fegyverviselést bűnnek tartották, mégis fegyvert fogtak és Müns- terben isszonyu vérengzést vittek keresztül. A rajongó könnyen az egyik végletből a másikba csap át. Robespiere fiatal korában a halál büntetés eltörléséről irt. lelkes müvet s a szerencsétlen rajongó későbben ezereket fosztott meg az élettől. Valótlanság az is, a mit a szerző a 6-ik lapon ad elő, azt mondva : „Ünnepeik a vasárnapon kívül nincsenek, de a prot. és kath. ünnepeken nem dolgoznak, ne hogy botránkoztassanak másokat.“ Nem igen ismeri a nazarenus lelkületét, a ki azt hiszi, hogy benne meg van a keresztyén finom érzek, mely azt parancsolja, hogy más vallásos érzületét no sértse (Pál ap. a rom. Írott lev. 14 r.) A komor s folytonos tépelődésben élő rajongó lélek arcza akkor vidul fel, ha gúnyt iizhet s megvetheti azt, s mi másnak szent. Csak ez a rajongástól elvadult lélek teheti annyira elvetemedettó az embereket, hogy például a vadabb nazarenusok néhol az evangélikusok kincset érő könyvét a Tranosciust ganéjba dugják ! Téves az az állítás is a 8-ik lapon : A bíróságtól irtóznak. Egyedül Isten Ítélő székét ismerik el maguk felett. Emberi igazságozság nincsen és nem is lehet. Az emberi büntetés szükségtelen, hatástalan, kicsinyes.“ Ennyire még a nazarenusok sem bornirtak. Ez Tolstoj tana. A pörlekedéstől épen nem irtóznak a nazarenusok, igaz, hogy arra hivatkoznak, hogy ügyvédjüket a „szellem“ megszállta s ezért kellett a pör útjára lépni. A nyakatekert kákán is csomót kereső nazaronus gondolkodás épen a szerződéskötés és magyarázásnál lesz nyilvánvaló — erről beszélhetnek azok, kiknek nazarenus társaságokkal mint szerződő féllel volt dolguk. Téves az az állítás is, melyet a szerző mások után reprodukál, hogy t. i. a nazarenusok irtóznak a kereskedéstől, sőt ellenkezőleg nagy kedvüket lelik az iparvállalatok és kereskedésekben, a hol könnyű módon lehet pénzt szerezni. A templomokat gyűlölik, de a füstölgő kéményeket és zakatoló gépeket szeretik ! Téves a szerzőnek az az állítása a 15-ik lapon, hogy Lajosfalva ev. és katholikus község ; mert ott az 1890-iki népszámlálás szerint 4185 lakos közül csak 75 volt rom. kath. Teljes ignorantián alapszik az az állítás is a 16-ik lapon, a midőn azt írja, hogy a békési ev. esperesség a tiszai kerülethez tett felterjesztést a nazarenizmus tárgyában. | Végül itt is megemliti a szerző Tolstoj kirohanását ellenem, mely kirohanás az összes napi sajtót bejárta 1895-ben, hogy a nazarenusokról irt müvemben, nem tanácsolom az üldözést, hanem a tanítást és vallásos nevelést és roszakaratulag szememre veti, hogy én mint minden pap, csak állásomat és kenyeremet akarom megvédeni. Rosz- akaratunak nevezem ez állítást az örökszeretet hirdetői részéről; mert hiszen, ha állásomat nem tudnám csak lelkiismeretem árán megtartani, egy perczig sem volnék abban s nem tennék úgy mint Tostoj, a ki hirdeti, hogy vagyonnal birni bűn és óriási vagyonát még mindég nem osztotta szót. és úgy cselekedett, mint néhol azok a zsidó kereskedők, kik a végrehajtástól menekülni akarnak : engedte vagyonát átíratni neje és gyermekeire. A Tolstoj-féle irány az ismertetett könyv szerzőjében buzgó missionáriusra talált. Ev. tót népünk közé szeretnék azt a szektát behozni. Tolstoj népiratából lefordítják a legvadabbakat és „Poucné citanie“ czime alatt apró füzetkékben a nép közé dobják. Tolstoj népiratai között van építő hatású is ; de az újabbak kétség kivűl elárulják a rajongót. A kezdet rendesen szép, evangeliomszerű. Szentirási mondatok díszelegnek mottóként; de minden művecske tendentiosus s fő elvei az ujab- san eltévelyedett Tolstojnak fellelhetők a legtöbben, ezek : a vagyon bűn, bíróság nem kell ; a go- bosztevőket büntetni nem kell ; katonaság és ható- nág felesleges dolgok. Figyelünk ezen dolgokra és pedig nem állásunk megvédése szempontjából, hanem épen Krisztus egyháza érdeképen lerántjuk a báránybőrt a ragadozó farkasokról. Műveltjeinket elárasztják Tolstoj újabb műveivel (Spása ve vás) és a tájékozatlan olvasót elbóditja e mű. A fényes irályú regónyiró egy „regényes keresztyénséggel“ el- vakitja a tájékozatlan olvasót. A nihilismus fő fészke Tolstoj. Csudálni lehet,, hogy mig az orosz hatóság a nihilistákat üldözi, tűri a nihilismus atyját Tolstoj t. E méregből, mely keresztyén méz és czukor- í ral behintve, manicheus és budhista badarságokkal akarja elhódítani népünket, nem kérünk. Tolstoj nem adja az egész koresztyénséget csak önkényesen kiragadott darabokat, ő aztán e darabokkal dobálodzva Ítél elevenek és holtak felett, s követői vakon utána mennek. Népéletünk úgy is ezer sebtől vérzik, minek azt egy uj szellemi betegséggel tóditani ? A keresztyénség ügyének sohasem használt a rajongás és a keresztyén elvek karikatúrája — s az ily karrikatura a hitetlenség útját egyengeti. „Az én országom nem e világból való“ Krisztus ezen szavát nem érti sem Tolstoj, sem az ő utánzói, hiányos vallásos ismereteik kárhozatos rajongásra ragadják őket épen úgy mint a nazare- nusokat s ezen rajongás nem épit, hanem ront! Szeretjük azt, ha nem pusztán a lelkészek és tanárok foglalkoznak theologiai dolgokkal. A szerző a theologiai téren laikus, lévén ő gyakorló orvos. Bennünket kinevetnének az orvos urak. ha mi az orvosi tudományban is szerepelni akarnánk. Mi ezt nem tesszük; de mindamellett ajánljuk a komoly és beható tanulmányt, mielőtt valaki theologiai tárgyú művet ir ; mert külömben a nagy tévedések el nem kerülhetők s kénytelenek vagyunk azt a régi közmondást alkalmazni: sutor ne ultra cre- pidam ! Sz.
