Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1896-11-30 / 11. szám

20 része feladta a fétisben való hitet, mely baboná­nak már csak az asszonyok között van talaja, s az 1 millióra tehető lakosság között lévő 154 missziói állomáson annyira megismertették a népet az evan- gélíommal, hogy az áttérés sokakra már csak er­kölcsi kérdés s nem egyszer a soknejüség az egyet­len akadály. A nagy európai kereskedés s az euró­paiak rósz példája, rontólag hat a szerecsenekre is úgy, hogy 1894-ben Christiansborgban 41 keresz­telés mellett 30 egyháztagot, különféle bűnök miatt ismét ki kellett zárni az egyházból, Begoroban pedig 251 keresztelés mellett 70 kiközösités vált. szükségessé. Az áttértek száma 13.036, mely szám különösen az iskolák áldásos hatása alatt oly roha­mosan emelkedik, hogy a szaporodás az utolsó 10 év alatt 113 százalék volt s igy az aranypartokon a legszebb jövő várható. 4. Kamerun képezi a bázeli misszió egye­sület utolsó és legújabb működési helyét, hol 1886- ban az ott már előbb működött baptistáktól vett át az egyesület 4 állomást s ezeket eddig még kettővel megtoldotta. Ezen állomások részint a ke­reskedéssel foglalkozó félmüvolt duala, részint pedig a vad s csak nehezen megközelíthető bakviri nép között feküsznek s folyton ki vannak téve a ben- szülőttek s a hódítók között folyó háborúk esélye­inek. A lélekszám 1804-ben 1130 volt, mi tekintve azt, hogy a baptisták időközben ismét elszakadtak a bázeli misszió egyesülettől, — elég szép eredmény. A bázeli misszióegyesület tehát 68 évi műkö­dés után jelenleg 30.200 pogány kesztyén felett rendelkezik, mi tekintve az idő hosszúságát s a ráfordított áldozat nagyságát, kevésnek látszik. De ha figyelembe vesszük a kezdet nehézségeit s a viszonyok szülte helyzetet, meg lehetünk vele elé­gedve. S miután a jég most már minden felé meg van törve, alapos a remény, hogy a keresztelések száma ezentúl már évről évre mind a négy helyen rohamosan fog szaporodni. Adja Isten 1 Hazai missziói hírek. Az egyetemes gyámintézet f. évi október li­án Felkán tartott közgyűlésén — egy barátunk értesítése szerint — s/intén szóba jött a kül- misszió kérdése s elvben kimondatott, hogy a gyámintézet a külmisszió javára hozrá érkező adományokat, a lipcsei ev. luth. misszió egye­sület rendelkezésére szándékozik bocsátani. Addig is, mig erről részletesebb tudósítást közölhe­tünk, örömmel üdvözöljük a gyámiutézetet ezen elvi határozathozatal alkalmából. A somogyi egyházmegye tudtunkkal a máso­dik hazánkban, mely folyó évi esperességi gyű­lésén hatóiozatilag kimondta, hogy ezentúl viz- kereszt ünnepén, évenként, valamennyi gyüle­kezetében offertóriummal összekötött missziói istentisztelet tartassák Ezen határozat annál ör- vendetesebb, mivel ez az első magyar nyelvű- esperesség, mely ily módon a külmisszió szolgá­latába lépett, mely ügyre német és tótnyelvü gyülekezeteink nagy része már régibb idő óta gondot fordít. Vajha a szép példát többi espe- rességeink is követnék. A református testvérek is mindinkább kezde­nek a küllmisszió kérdésével foglalkozni. így Szabó Aladár „Hajnal“ ez. belmissziói folyóira­tában is egyre sűrűbben találkozunk reformá­tusok által irt külmissziói czikkekkel. Az ugyan­csak általa kiadott „Uj óra mutató “-ban pedig Lőw Fűlöp, Locsmánd sokoldalú ev. lelkésze közöl tanulságos czikket „A külmissziói műkö­dés felevenitő hatásáról.* A „ Cirkevné Listy“ czimü lap eddig 7C frtot, a „Stráz na Sione* pedig 19 írt 37 krt- gyűj­tött s adott át ezidén a lipcsei misszió egye­sületnek . Úgy látszik, hogy tótnyelvü testvé­reink nemcsak a hitbuzgóságban, hanem az ál­dozatkészségben is az elsők akarnak lenni kö­zöttünk. Egyről másról. Sajtóhiba. Lapunk múltkori számába több sajtóhiba csúszott be, melyek közül az egyik, egy egész sor kihagyása, épenséggel bosszantó. A lip­csei ev luth. missziszióegyesületről szóló, „Uj mun­kaerő“ ez. hir eleje (a szintén tévesen szedett 20 lapon) igy pótlandó: „Egyesületünk tavaly új misz- sziói ágat honosított meg indiai működési terén t. i. a női-missziót.“ Ezután jön : „Hensolt és von Soden“ , . . stb. Az első szerecsen nemes Levisz Sá­muel ur, kit Viktoria angol királynő nemrég emelt a nemesi rangra. Lewisz Sámuel ur, mint a nyu­gatafrikai Sierra — Leona partvidék angol gyarma­tainak kormányzója s mint kiváló képzettségű jog­tudor oly érdemeket szerzett magának, hogy mél­tán érte ezen kitüntetés. Örömmel említjük meg hogy Lewisz úr hivő keresztyén s a freetowni methodista gyülekezet buzgó tagja. Nyomatott, B.-Csabán Povázsay Testvérek könyvnyomdájában.

Next

/
Thumbnails
Contents