Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1896-11-30 / 11. szám

174

az a kath. egyházhoz. Nálunk még a régi elfogultság és gyűlölködés uralkodik, holott a magyar nemzet megmentésére nincs más mód, minta katho- likus és protestáns magyarok kibékülése az Isten akarata szerint.“ Mily nagyszerű felhívás? Persze hogy szent lesz a béke, mihelyt a prot. intézetekbe bevonulnak a jezsuiták. Mily nagylelkű békeszeretet ez? Az angolok még nem ösmerik a jezsuitákat úgy, a mint a mi őseink a 17 és 18-ik században megösmerték őket. Elég baj az, ha a kér. felekezetek között viszály van ; de hát lehetetlen a béke addig, mig a róm. kath, felekezet a mi felekezetűnket eretneknek tartja s a keresztyén jelzőt is megtagadja tőle. Mig ez elfogultság tart a római táborban — addig mi őket ellenségeinknek taríjuk épen úgy mint a hitetleneket és azt a régi kui'ucz mondást emlékezetünkbe hozzuk: „ne higyj neki; mert pápista 1“

f Csecsetka Sámuel

1818-1896.

Csecsetka Sámuel nyugalmazott theologiai tanár, a pozsonyi lyceumnak és theologiának több éven át igazgatója elhunyt szülő városában, Beszterczebányán,októberhó 22-én A megboldogult iskoláit szülővárosában, Miskolczon és Selmeczbányán, a theologiát Pozsonyban és Jénában végezte. Theologiai tanulmányainak befejezése után több évig nevelősködött. 1861- ben a selmeczi lyceumban tannárrá választották, a honnan 1854-ben Pozsonyba tlieol. tanárnak liivták meg, a hol egyhuzamban 41 évig tanároskodott, előadva az egyházj )got és egyháztörténelmet.

E helyen mint tanárról emlékezünk meg róla — hisz a ma hivataloskodó lelkészek nagy része tanítványa. Mi fiatalabbak márcsak úgy emlékezünk reá mint a kedélyes öreg urra, a ki történelmi előadásain az egyház szeretetét akarta beleoltani hallgatói szivébe. Az ev. egyháznak testestül, lelkestűi hive lévén emlékezett az 1848 előtti korra, a midőn egyházunk a régi ellenség által elnyomva, kicsinyítve volt. Előadásai alatt, különösen a középkori pápaság visszaéléseinek említése alkalmával fejtegetéseit nem egyszer azzal zárta be: „Uraim adjanak hálát a jó Istenek, hogy pápistáknak nem születtek.“ A Baur féle egyháztörréneti iskola elveit nem helyeselve, utolsó szava mindég az volt: „az életben nincs logika!“ A magasban röpkedő és kizárólag philosophálo és kritizáló theol. iránynak nem volt hive s bogy hallgatóit ez iránytól óvja, mondása a,z volt: „a philoso- phia zsír, arra szükség van, de pusztán zsírral nem élhet ám az ember.“

Irodalmiiag csak élete utolsó eveiben működött s kiadta több kötetre terjedő egyházjogtanát. Füzetei azonban kéziratban számos kiadást értek s a sok leírás által oly sok és elütő variáns keletkezett, hogy némelyikre a szerző sem ösmert volna reá

Csecsetka a régi világ embere volt, a lutheri egyháznak feltétlen hive és pe lig minden hátsó és mellékgondolat nélkül. Az ifjúságnak mindég nemcsak tanára, hanem jóakaró barátja is volt. Mint tanár és igazgató nem tartozott a „szellem kutatók“ közé. Új korszak jött, melyben ő elszigetelten állott, egykori növendékei s majd később tanártársai által a hazafias téren is meszsze túlszárnyalva.

Hosszú tanári pályája után ez iskolai év kezdetén nyugalomba vonúlt, de a földi nyugalmat sokáig nem élvezhette. Nyugodjék békével.

Schlauch Lörincz Debreczenben és Csabán. A „Debreczoni prot. Lap“ 45-ik száma közli Schlauch Lőrincz nagyváradi róm. kath. püspök a reformátusokra vonatkozó megjegyzéseit, melyeket a nevezőit legutóbbi debreczeni látogatása alkalmával tett. Némethy L. ref. lelkész üdvözlő szavaira a nevezett lap szerint a következő megjegyzést tette a bíboros : „a türelem szót szeretném a szótárból is kitöröltetni s a kölcsönösállítani helyébe, hogy ez csatolja össze a felekezeteket s kü-. lönösen épen a r. kath. és református felekezetet« mert hiszen mi mindnyájan magyarok vagyunk s nekünk különben is sok ellenségünk van.“ A bíboros ezen szavai értékének mérlegelésére közöljük 1892-ben Békés Csabán a róm. kath. egyház meglátogatása alkalmával tett nyilatkozatait e lap sser- kesztője előtt. A biboros akkor azt mondta, hogy a lutheránusokkal mindég inkább rokonszenvezett mint a reformátusokkal, már csak azért is, mert Luther róm. kath. szerzetes volt, s mert a lutheránusok között több a positiv elem ; mert a reformat, atheisták. Nagy kár volna mondá továbbá a biboros, ha a két prot. felekezet egyesülne, s különösen kár lenne a luth. egyházért, mely igy orginalitását elvesztené ! O sajnálná a lutheránusokat.

Mi e beszélgetést csak azért közöltük, hogy a „szeretet“ és „türelem“ közötti külömbségre világosságot vessünk és egyszersmind affeletti örömünknek adjunk kifejezést, hogy a püspök ur a ref. egyházat illetőleg nézeteit aiapos revízió alá vette, hihetőleg az utolsó négy év komoly tapasztalatai folytán.

A surcsin szerémi ág. h. ev. miszioról részletes jelentés tesz közzé Abaffy Miklós az illető missiói kör buzgó és fáradhatatlan lelkésze. A jelentés élénkbe tárja a horvátországi ev diaszpóra fény és árnyoldalait. Látjuk mily önfeláldozással teljesítik egyesek nehéz hivatásukat. Az idegen vallású tengerben egyházunk hívei sok és nehéz kísértésnek vannak kitéve és sokat szenvednek a hamis testvérektől is A ref. egyház itt egyházunk híveit nem tekinti testvéreknek és erős propagandát űz akárcsak az afrikai négerek között. Ha valaki az | ág. h. ev. e*gyházban megdorgálásban részesül, az-