Evangelikus egyházi szemle, 1896 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1896-10-30 / 10. szám
159 a szeretőt alapján köttetik, minden egyházi cselekmény nélkül. A halottukat bárhol eltemetik ima és áldás nélkül, utólagosan a gyülekozot éuokolhoti Dávid zsoltárait. A szokta tulnjdonképoni szervozőjo Poborichin utódja, Kapustin gárda káplár, ,n kire vissza vezethető a duchobor elnevezés is. 0 azt tanította, hogy a midőn Isten először lett emberré, testül választotta a legtisztább és legjobb ember testét, a Krisztus testét, a kiben a legtisztább lélek lakozott. A mióta Isten Krisztusban kijelentette magát, állandóan az emberi nemben marad, omellett Krisztus isteni lelko egy kiválasztott családban az egyik emberről a másikra megy át. A kiválasztottak a duehoborok és ezek egyikében állandóan Krisztus lelke lakozik Természetesen Kapustin volt a megtestesült Isten, és az ő családjában plántálódott tova az etnborré lett Istenség. Kapustin azt kívánta, hogy őt Istenként tiszteljék, előtte térdet hajtsanak, őt imádják. Az üldözés következtében o bolondok száma növekedett. Az üldözésnek I Sándor ezár véget votett, a mindön egy ukázban a hatóságnak és papságnak azt parancsolta, hogy a szektáskudókknl jóakarólag bánjanak. Egy keresztyén államban, azt mondta az ukáz, nem illik, hogy a tévelygőket szigorral, bántalmazással és szán kivetéssel kényszerítsék az egyház kebelébe visszatérni. A humánus bánásmód elbizakodottaká és nyílt lázadókká tette a duchobo- rokat. A tauri kormányzóságban számuk mindinkább növekedett. Kapustin Vasili fiával és Ilnrion nevű unokájával a tauri koiiuányzóság területére költözködött és Terpenje faluban körülvéve magát apostolokkal, arkangyalokkal és balálangyalokkal az Istenséget családjában örökösnek mondta ki és az általa alapított „8ionu érvabézból korlátlan uralmat g3akorolt híveire. Sionban igazi árvákat és szegényeket is ápoltak, de a mellett gyalázatos orgiákat űztek. Kapustin halála után fia Vasili vezotése alatt még vadabb lett a „Siontt-ban folytatott élet s midőn ez meghalt, utódja Ilarion, még kiskorú lévén, az apostolok és angyalok akként kezelték a közös vagyont és úgy zsarnokoskodtak az egész szekta felett, hogy annak tagjai azzal fenyegotődztek, miszerint visszatérnek az óhitű egyházba. Az egyo- , nellenséget sikerűit elnyomni. Titkos törvényszéket állítottak „pokol és paradicsom“ elnevezéssel és egész serege a kémeknek kivonult és a béke u legborzasztóbb kínzások, tagcsonkitás, élve eltemetés, megfojtás által lett helyreállítva. E gyalázatos üzelmek nyomára jutva a hatóság vizsgálatot rendelt el s a bűnösöket szigorúan megbüntette. Az egész szekta lí-81— 1844-ig a Kaukázuson túl fekvő vidékre lett áttelepítve, a hol li 95-ben a népszámlálás alkalmával az achalkali, erzsébetpoli és karsi körzetekben 18 duchobor falut 11,ÜLŐ lakossal találtak. Szerencsére e helyen a vad, orgia- szerű üzelmek ellen reactió támadt. Az apostolok és angyalok eltömítettek és egy háromtagból álló társaság, élen ilarionnal, megalapította újból az öregek, betegek és árvák gondozását czélzó társasági házat. Ilarion halála után fia Péter lett a megtestesült Kristus, ez azonban az ivásnak és más bűnöknek lett rabjává. A midőn ez kicsapongó élete folytán korán elhunyt, özvegye Godunovo Lukeria, egy kevésbé példás életű nő, lett a szekta fejévé, a kinek Istenségét a szekta tagjai elismerték. Ennek halála után két pártra szakadt a duehoborok szektája, amennyiben egy részük nem akarta elismerni Lukoria kedvenezót Verigin Pétert utódjául, hanem Lukoria testvérét ismerte el az igaz Krisztusnak. A két párt ellenségeskedése mind élesobbé lett, egyesek a czárt nem akarták elismerni, som adót fizetni, miért a hatóság Verigin Pétert és számos szoktáskodót 1895 ben száműzni volt kénytelen. A vallási rajongás szomorú tünetei ozok s intő például szolgálhatnak azoknak, kik e szerencsétlenekkel rokonszenveznek. Íme a Tolstoj ideák olőfutárjai és megvalósítói. Hatóság, — hagyomány, dogma feleslegesek — s hova jut azok nélkül az ember ? 1 BELFÖLD. Három-egy Nagyon sok szó volt róla tavasz óta, azért talán felesleges is előre bocsájtanom, hogy a h áro in ev. theolo- giai intézetünk egyesítéséről szándékom a fentebbi cím alatt egyet mást elmondani. A mióta e mozgalom Pozsonyból megindult, s az akadémiai nagybizottság oly csodálatos módon egyhangúlag állást foglalt mellette : végig nyargalt e mozgalom néhány egyházi, egyházmegyei és valamennyi kerületi es egyetemes gyűlés termein — de sehol sem bírták megfejteni azt a talányt, hogy miért volna h á- rom kevesebb mint egy. Csak az akadémiai nagy bizottság, az megértette, vagy legalább úgy tett, mintha értené. A hány gyűlési határozat, a hány hírlapi felszólalás — annyiféle felfogás, annyiféle nézet és állásfoglalás. Ha más nem, már a vélemények ezen elágazása is, figyelmeztet bennünket, hogy itt talán nem is arról van szó, a miről beszélünk. S ha a kutató ezen a nyomon tovább halad, nagyon hamar rá jön, hogy e mozgalom, hangzatos jelszavak alatt, elhallgatott, rosszul leplezett célok után tör. A jelszó ez : a hazai e v. h á r o m t h e o 1 o g i a i int é z e t e g y e s i t é- s e; a czel: a soproni és eperjesi theolo- giák bezárása, s vagyonuk, alapítványaik lefoglalása a pozsonyi theol. akadémia javára. Merész vállalkozás, adjunk hálát az Istennek, hogy nem sikerült. Ha a bányakerületi közgyűlés nem utalta volna e kérdést az esperességekhez, nem is volna érdemes rá több tintát és papirost pazarolni, mert hisz a törekvés