Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1895-05-01 / 5. szám
69 hatják, hogy a keresztytnck vagy része módja az arany borjút s nagyon könnyen befolyásolhat/) a zsidó világnézet és zsidó szellem által. Műveltjeink nagy részét ök látják el szellemi táplálékkal, lévén ők úgyszólván a sajtó kizárólagos urai.---------------------B ELMISSIO. Árváink gondozása. A rom. kath. egyház hazánkban is számos árvaházat tart fenn. A túlnyo- nólag protestáns Békésvármegyében is két katho- likus árvaház van. Az egyik az úgynevezett megyei árvaház a vármegye székhelyén, a melynek protek- tora gróf Wenckheira Frigy esne s melyben a nevelés az apáczákra van bizva. A másikat Gyomán "Wodianer báró létesítette. Mindkét helyen fényes épület, gazdag berendezés tesz tanúságot a rom. katholikus liitbuzgóságról. Az egész alföldön nincs egyházunknak árvaháza, pedig különösen nálunk a nagyon elterjedt tiidőgiimőkor következtében igen sok az apátián és anyátlan árva. Az alföldön árvaház nélkül is elláthatjuk árváinkat, ha különösen lelkészeink e nemes ügyre kiváló gondot fordítanak. Ekként ellensúlyozhatjuk a róni. hatholikus árvaházak lélekha- lászását. Alföldi gyülekezeteinkben nincs annyi árva, a mennyit egyes családoknál elhelyezni ne lehetne s szerintünk az árva gyermek akkor van legjobban elhelyezve, ha menhelyet talál kegyes, istenlelő, munkás családban. A fényes, nagyszeiü berendezésű paloták nem nyújtanak oly igazi otthont az árva gyennek részére mint az a legszegényebb család, a melynek ékessége az az apostoli mondás: „dolgozzál és imádkozzál14. hálunk Csabán az a szokás, hogy ha apátián és anyátlan árva van, a vasárnapi istentisztelet alkalmával felhívjuk híveinket, hogy a ki azt gyermekéül fogadni óhajtaná, jelentkezzék a lelkésznél. Még mm volt reá eset, hogy azzonnal többen ne jelentkeztek volna. A lelkész azután tudomást szerez az illető család helyzetétől s ha azt kielégítőnek találja, elhelyezi a gyermeket. Szükséges azonban, hogy a lelkész azután is ellenőrizze a gyermek neveltetését, gondozását. Sajátságos tünet az, hogy épen nem a legvagyonosabb, sok esetben gyermektelen osztály az, a mely a szegény árvát házába fogadja, hanem a szegényebb, sok esetben több gyermekkel biró néposztály tanúsít ktnyörületet a szegény árva iránt. Egy esetben egy szegény iparos család, melynek több fia volt, magához fogadott egy teljeseiről hagyatott árva leánykát. Alkalmam volt többször meggyőződni, mily odaadó szeretettel viseltetett az egész család a kis árva iránt, a melynek arczán az öröm és boldogság sugárzott ki. A lelkész, lm gyülekezetének ezen ügyére gondot fordít, az Üdvözítő által megjelölt legszebb mezőn működik. Jó volna ezen ügyet lelkészi értekezleteinken megbeszélni s evangélikus árváink elhelyezését illetőleg, lehetőleg egyöntetű eljárást követni. Nálunk a római katholikus kincsekké*! szemben még sok helyütt megvan népünk keresztyén érzülete, könyörülete, szeretető. Az utóbbira figyelmet fordítva, azt vezetve, bátran kiállják a versenyt a grófok, főpapok bőkezűségével állított paloták fényével. A belmissiot illetőleg nem kell mindenben a külföldi mintát utánoznunk, hanem lehetőleg a nálunk meglevő keresztyén szeretet uyilvánulásait tova fejlesztenünk és gonddal ápolnunk. A berlini városi missio. Az elmúlt évben a missio munkásai 70,Ü00esetben látogattak szegényeket és betegeket. Hetenként 1252 gyűlnek össze a bibliai órákra, 5260 gyermek lesz oktatva a vasárnapi iskolában. 1(MKH> prédikációt és ugyanannyi „Sontagsfrcunde“ czirnii lapot terjeszt évenként a társulat. A fajtalanság és prostitúció ellen azért is sikeresebben küzdhet a missio, mivel a rendőrség nz e czimen először letartóztatottakat a missio gondozására bízza. Az elmúlt évben 417 ilyen letartóztatás történt, ezek közül 93 kivételével a többi vidéki volt. íme sokszor szeietik hangoztatni, hogy a nagy városok a kultuia góczpontjai. A nagyvárosok a bűn tanyái, onnan árad a romlás a kisvárosok és falvak felé, oda özönlik a vidék munkás népe és haza hozza a romlott, materialisztikus világnézetet. A világ folyása ma az, hogy a müveit nemzetek óriási áldozatokat hoznak nagyvárosaik felvirágoztatására, és a vidék anyagilag és erkölcsileg pusztul. A falvak a magok eredetiségével, erkölcsi ellenőrzésükkel, egyszerű életükkel képezik az országok és nemzetek erejét. A külföldiek utánzása, különösen az angolos keresztyénség majmolása kezdi református testvéreinket is megdöbbenteni. A debreczeni „Prot. Lap“ 12-ik számában Ferenezi Gyula a következőket írja : „A belmissio terén sehol senki jobban és senki nagyobb látható eredménynyel nem működik, mint Szalay Nagy-Becskereken. Egy magyar El- berfelddé készül válni ez egyház, hol most a külső és belső missio szálai futnak össze. Apostolok, vándor evangélisták, hittérítők indulnak ki innen. Hirdetik az evangéliumot le egész Bulgáriáig, délen a szerbek (?) közt s fel Miskolczig, s még azon túl is. A „Keresztyén“ tele van az evangéliumi liarcz- tér tudósításaival. A kiküldöttek pontosan beszámolnak az eredményről. Elmondják, hol akadnak hívő lelkekre a hitetlenek között, hol alakultak uj
