Evangélikus egyházi szemle, 1895 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1895-05-01 / 5. szám

(»5

ilia kell az esperességhez, esetleg onnan még a kerülethez. Azok az ü gyűléseiket talán egy esztendő múlva tartják; az hosszú idd.

A hosszadalmas ügykezelés alatt az egyház megunja a dolgot s mivel papra szüksége van, mi marad egyéb hátra a jogsértett egyháznak, mint bele nyugodni a történtekbe Szerencse ilyenkor az egyházra s az ilyen mádon, a többség1 akaratával szemben megválasztott papra nézve is, ha egyéniségének szeretet reméltóságánál, kedves modoránál, önzetlenségénél fogva, vagy valamely alkalmas s jól kihasznált véletlen közbejöttével meg tudja magának szerezni a hívek bizalmát és szeretetét. De legyen annak a papnak c>ak egy feltűnőbb hibája, bi- zonv-bizony hivataloskodásának egész ideje alatt sem jut híveivel azon tisztelet- és bi/alomteljes viszonyba, mely az áldásos egyh zi működéshez megkívántad k.

A zsinati törvények 72. §-a a lelkész választást illetőleg az egyes egyázkerületeket nj szabályrendeletek alkotására kötelezi Vajha ezen új szabályrendeletekben a gyülekezetek szabad választási joga csorbittaMamil érvényesülne (vagy külümben ne nevezzük, ne csúfoljuk szaba I választási jognak) s a jogorvoslat menete könv- nyebbé, gyorsabbá tétetnek, legczélszerübben külön kerületi bizottságok által, melyek elé a jogaikban sértett egyházak ügyeiket felebbez- hetnék s azok rövid idő alatt végérvén vesen határoznának.*)

Siemcnyei.---------------------I

RODALOM.

„Orosháza ünnepe“ a község és az ág. hitv. evang. gyülekezet alapításának 150 éves emléknapján. Szerkesztette Veres dózsef evang. lelkész, Orosháza 1895. — Az 58 lapból álló füzetke leírja azon ünnepélyeket, melyek az elmúlt Ősszel Orosháza községe és az ottani ág. h. ev. egyház, 150 éves emléknapján, részint az ott épült községi polgári iskola megnyitásánál, részint az egyetemes gyámintézeti gyűlésen, részint a hálaadó istentisztelet alkalmával folytak le.

A községi polgári iskola megnyitó ünnepélyének leírásánál közölve van a város főjegyzőjének beszéde, melyből kiemeljük az ősz főjegyző azon állítását, hogy Orosháza fejlődésének hatalmas tényezője az, miszerint lakosainak nagy többsége az ágost.

*) Tudtunkkal eddig egy szabályzattervezet sem mozdítja elő a felebbozők ügyének gyorsítását, llolyes volna külön lelkószválas7t&si bíróságot alkotni, mely gyorsan és végérvényesen határozna, így aztán az „óheztető" rondszor lehetetlenné tétetnék. ‘ Szerkesztő.

hitv. evang. egyház tagjai lévén, ezen egyház elöljárói a község elöljáróival egyetemben munkálkodtak a közjó emelésén. Orosháza elüt a többi alföldi magyar (nem evangélikus) községtől. Ezen különbség, sok tekintetben előny, eredete a hitvallásban keresendő. A helybeli lelkész, Veres József, érdekes felolvasást tartott Bókésmegye és Orosháza múltjából a polgári iskola megnyitásánál. Az alföld rohamos fejlődésének hű képét látjuk abban, csak kár, hogy az orosházi ág. h. ev. egyház múltját alig érintette. Igaz, az ünnepély községi ünnepély volt, de résztvevőn azon a gyámintézet küldöttei is, örömmel vettük volna a jelennek a múlttal való összehasonlítását. Az uj polgári iskola felette díszes épület s nem zárkózhatunk el azon benyomás elől, hogy talán a túlságosan is díszes épület túlságos 1 fényűzéssel van berendezve. Nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül a füzetke azon szavait sem: „Legszebben volt díszítve és világítva az uj polgári iskola épülete, mintegy jelezve, hogy ez az iskola község dísze, ebből á rád e z u t á n a községre a szellemi f é n y.“ A szellemi fénynek fő sugarai onnan az ev. templomból kell hogy áradjanak a községre. Nálunk most úgy is túlozni kezdenek az iskolával s azt hiszik, mint Németországban hitték két évtized előtt, hogy az iskola a boldogság és jólét alapja, de ma m ír kezdenek, igaz kissé későn, ott is kijózanodni. Az iskola a szellemi fénynek egyik eszköze, melegágya, — de miképen még a melegágyban megvédett növény sem növekedhetik a nap melege nélkül, úgy ismereteink is csak akkor áldásthozók igazán, ha az evangélium fénye és melege hatja át azokat.

Közölve van Sántha Károly, sárszentlőrinczi evang. lelkész Ezaiás (50, 20—22. alapján tartót egyházi beszéde.

A beszéd igen szép, költői, megragadó nyelvezettel van írva, csak kár, hogy a költészet túlságosan előtéri>e nyomul s az által az evangeliom nagyon háttérbe szorul. A nemzeti tudat számtalanszor hangsúlyozva van, pedig erre Orosházán épen nem volt szükség, mivel ott nincs egyetlen evang. hivő sem, a ki származását, faját megtagadná. Talán még sem szószékre valók az ily mondások: „Mi boldogan és büszkén valljuk, hogy evang. keresztyének, viszont boldogan és büszkén, hogy ma- ! gyarok vagyunk.“ Ha pedig az ilyen vallomásokat a szószékre visszük, ne vegyük aztán rósz néven, ha mások meg szintúgy büszkén vallják még a szószéken is, hogy ők németek, tótok stb. Az egész beszéd hemzseg a hazafias kijelentésektől. Senki sem kételkedett s nem is kételkedik a szónok ha- zafiságában, — de hát a templomban nemcsak a földi, hanem a mennyei hazának gyermekeiül akarjuk érezni magunkat s épen azért ott valami más után is epedünk, nemcsak az után, a mit a minden-